Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - ORSZÁGOS ÍRÓKONFERENCIA PRÁGÁBAN - Az országos íróértekezlet határozata
mólója alapján a vita során tüzetesen elemezte ezeknek a hibáknak az okait és * határozottan elítélt mindennemű kísérletet, amely el akarja szakítani az irodalmat az egész nép közös szocialista alkotó munkájától és politikamentességre, individualizmusra és szubjektivizmusra akarja csábítani. Hogy irodalmunk jelenkorunk igaz, megkapó képeit alkothassa meg, hogy megtisztelő nagy szerepet játszhasson az emberi tudat átformálásában a szocialista eszmék szellemében, el kell hogy töltsük a mai élet mélységes, igaz ismeretével, aminek előfeltétele, hogy minél szorosabban összeforrjunk a munkásosztállyal és elsajátítsuk forradalmi marxista-leninista ideológiáját. Értekezletünk egységbe tömörített minden becsületes, a szocializmus iránt odaadással viseltető írót, hogy leküzdjünk minden eddigi egészségtelen irányzatot, szocialista irodalmunk harcos hagyományainak szellemében szilárd elszántsággal és minden erőnkből, elsősorban új alkotásokkal segítsük pártunkat és egész népünket hazánkban a szocializmus építésének, kulturális forradalmunknak véghezvitelében. ígérjük, drága elvtársak, hogy kommunista pártunk vezetésével minden alkotó erőnket e feladat teljesítésére fordítjuk és e cél szolgálatába állítjuk Szövetségünk egész további tevékenységét is. Prága, 1959. március 2-án. A Csehszlovákiai írók Szövetségének országos értekezlete. Az országos íróértekezlet határozata Minden gondolatunk, minden törekvésünk, egész munkánk abból az elválaszthatatlan kapcsolatból fakad, amely a munkásosztályhoz, a dolgozó néphez és a kommunista párthoz — társadalmunk vezető erejéhez fűződik. Ebből adódott az írószövetség országos értekezletének pátosza. Ez az értekezlet az SZKP XXI. kongresszusának hatása alatt ült össze, amely feltárta a kommunista társadalom építésének nagyszerű távlatait; az értekezlet bíráló szellemben értékelte irodalmunk fejlődését és a Csehszlovákiai írók Szövetségének működését az utolsó három esztendőben. Elfogadta Ladislav Štoll elvtárs beszámolóját, amely elvi elvtársi vita indítékául és alapjául szolgált. Az értekezlet rámutatott új szocialista irodalmunk eredményeire és ugyanakkor elemezte azokat az alapvető eszmei hibákat, amelyek veszélyeztették irodalmunk egészséges fejlődését és amelyekre rendszeresen felhívta figyelmünket pártunk az 1956. évi júniusi konferencián elhangzott bíráló megnyilatkozásoktól kezdve egészen Antonín Novotný elvtárs nemrég mondott beszédéig. Az értekezlet vitájában felszólaló valamennyi író a résztvevők helyeslése mellett határozottan visszautasította azoknak az ártalmas nézeteknek és hangulatoknak az ideológiai csökevényeit, amelyek a Csehszlovákiai írók Szövetségének II. kongresszusán bukkantak fel és utána egy ideig tovább éltek. Megbíráltak egyes helytelen elméleti nézeteket és egyes műveket, amelyekbe* e helytelen nézetek visszatükröződtek. A szövetség sajtóját ért bírálat főleg a „Kvé- ten“ című folyóiratot érintette. Komolyan elemezték és elutasították mindezeket az idegen és a revizionizmus kezére játszó, végső következményeikben ellenséges befolyásokat. Ebből az elemzésből nőtt ki az egység megteremtésének elszánt akarata, azé az egységé, amely szocialista irodalmunk mai helyzetének igaz meglátásán alapul s amelyet tevékenyen tovább akarunk gyarapítani mind az irodalomban, mind a művészi alkotó munkában. Az értekezleten újból fontolóra vettük azokat a feladatokat, melyeket irodalmunknak meg kell oldania akkor, amikor népünk valóra váltja a CSKP XI. kongresszusának határozatait és munkához lát, hogy véghez vigye a szocializmus felépítését és kulturális forradalmunkat.
