Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - ORSZÁGOS ÍRÓKONFERENCIA PRÁGÁBAN - L. ŠTOLL: Az irodalom feladatai kulturális forradalmunkban
ORSZÁGOS ÍRÓKONFERENCIA PRÁGÁBAN c la iľôdalúm feladatai kulturális tf&wadalmunkluiu Ladislav Štoll beszámolója a Csehszlovákiai írók Szövetségének országos értekezletén A Csehszlovákiai írók Szövetsége március 1-én és 2-án Prágában országos értekezletet tartott, amelyen az írók megvitatták mai szocialista irodalmunk alapvető eszmei kérdéseit és az írószövetség munkáját az 1956. évi II. irókongrtesszus óta eltelt időben. A főbeszámolót „Az irodalom feladatai a kulturális forradalomban“ címmel Ladislav Štoll elvtárs mondta. A Csehszlovákiai írók Szövetségének működéséről az elmúlt három esztendőbén a központi választmány nevében Jan Otčenášek elvtárs számolt be. A két beszámolót élénk vita követte, a zárószót ismét L. Štoll elvtárs mondta. A konferencia végén határozatot fogadtak el és jóváhagyták azt a levelet, amelyet az írók intéztek Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságához. Az országos értekezlet egyben kiegészítette az írószövetség választmányát. Ladislav Stoll elvtárs beszámolóját az alábbiakban ismertetjük: A közelmúlt esztendőkben rendkívül nagy jelentőségű időszakot éltünk át, amelyet két világtörténelmi esemény, a Szovjetunió Kommunista Pártjának két legutóbbi kongresszusa határol. Ügy hiszem, egyetértenek velem abban, hogy ez alatt az alig három esztendő alatt mindnyájan szerfölött sokat okultunk a szocializmushoz vivő utunkon. Ezeket az okulásokat nem könyvekből, hafiem történelmi élményeinkből merítettük. Sokan gyötrődve élték és élik át ezeknek az új felismeréseknek az útját. A legjobb volna, ha hátat fordíthatnánk mindannak, ami az utóbbi három esztendőben végbement és ami immár mögöttünk van, ha megoldott és mindnyájunk előtt világos tényeknek tekinthetnénk őket és ily módon eszmei egységben, magasabb nézőpontról tekinthetnénk a jövendő esztendők új horizontjai felé. Különösképpen az SZKP XXI. kongresszusának közvetlen hatására érezzük annak szükségét, hogy előrefelé tekintsünk — világában a mi XI. kongresszusunk határozatai is új felemelő értelmet nyertek. Nevezetesen Hruscsov elvtárs szavaira gondolok, hogy a szocializmus országai a szocialista rendszerben rejlő lehetőségek sikeres kihasználásával többé-kevésbé egyidejűleg térnek majd át a kommunista társadalom fejlettebb szakaszára. Ha következetesebben átgondoljuk a közeljövő e kilátásait, úgy ez sok új izgató kérdést vált ki belőlünk, amelyeket munkánk során tisztáznunk kell. Szerintem nem csupán arról lesz szó, hogy e történelmi folyamat tanúiként bölcselkedve tisztázzuk magunkban értelmét, hanem arról is, hogy egész irodalmunk öntudatos, ihlető ereje legyen e fejlődésnek, amelynek célja a boldog emberek közösségének megteremtése a világon. Abban, hogy mindezt tisztán lássuk, ma még súlyosan akadályoz a közelmúlt terhe, melytől meg kell szabadulnunk, hogy a becsületes embereket egybefűző szellem jegyében az alapvető eszmei és politikai kérdésekben egységesek legyünk. Ilyen, a helyes tudományos világnézeten, együttes eszmei és politikai törekvéseinken alapuló egység híján nem szólhatunk azokról a feladatokról, amelyek a nagy szocialista fordulat során az irodalom előtt állnak, nem beszélhetünk alkotó művészi és kritikai munkánk programszerű kérdéseirőí kulturális forradalmunkban.
