Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - ORSZÁGJÁRÁS - GYÜRE LAJOS: Kisgyarmati lakodalom
A vőlegény házánál már az ajtóban várta a lakodalmasokat a vőlegény keresztanyja és az otthon maradt násznép. Mikor az ajtóhoz ért az új pár, a vőlegény keresztanyja mézzel teli edénybe mártott egy darab kalácsot s megkínálta vele a vőlegényt és a menyasszonyt. Ezután átlépték a küszöböt, amely mögött egy gyerek feküdt. Mihelyt átlépték, a gyereknek ügyesen fel kellett ugornia, különben a vőfély bíztatta vesszejével gyorsabb mozgásra. A menyasszonyt pedig oda vezették a szabad kéményhez, hogy belenézzen a kürtőbe. A mézeskalácsot azért adták, hogy olyan édes legyen a házasságuk, mint a méz; a gyerek azért feküdt a küszöb alá, hogy fiú legyen az elsőszülőtt; azért kellett gyorsan felugrania, hogy ügyes legyen a gyerek. Végül a menyasszonynak azért kellett a kürtőbe néznie, hogy fekete szeme legyen az újszülöttnek. Ezután a menyasszony násznépe visszatért a menyasszonyos házhoz, csak a menyasszony és két nyoszolyólánya maradt a vőlegényes háznál. Egy-két tánc után a vőfély vacsorához hívta a násznépet. Urajim az aszta’ meg vagyon terítve kés vella tányérra’ el vagyon készítve... A vendégsereg asztalhoz ül, az egyik vőfély vízzel teli tálat hord körül, a másik vőfély pálcára kötött törülközővel megy utána. Az asztalnál ülők kezüket vízbe mártják, majd megtörlik. Az ételeket a vőfélyek hordták az asztalhoz. Minden tál ételhez, borhoz, pálinkához köszöntőt mondtak. Tyúkleveshez: Elhoztam a kakast egész tarajával jó puhára főzve egy kis tésztácskával. Nem gondolt jó gazdám a maga tyúkjával, költsék el jóízűn isten áldásával. E szó mondásom! Bor-köszöntő: Ez a bor, mely a kezembe adatott, kapafokkal kopogtatott, görbe késsel kanyargatott, Ha hegyen termettéi, járd meg az én fejemet ha oldalba termettéi, járd meg az én oldalamot, ha lapál’ba termettéi, járd meg az lábomat! De azt én meg nem kérdem, hogy hol termettéi, csakhogy még egyszer a kezembe kerülhettél. Múltkor szégyenül velem mit cselekedtél, az uccába az egyik sorról a másikra kergettél. De még az nem volt elég, az árokba is bevetettél. Pedig legényesen tartottam magamat, mégis szerte hánytad az én lábamat. De most már tudod, mi a katona regula, becsuklak az örök áristomba! A vacsorai ételek: leves, hús, tejbekása (újabban már más ételeket is főznek vagy sütnek). Sütemény a régi időben nem volt, csak „pomposka“ és farsang“. Vacsora alatt is különféle szokások dívtak, pl.: ha a menyasszony kicseréli a maga kanalát a vőlegényével, ő lesz az úr a házban. Vacsora után újból megkezdődik a tánc, amelyet víg, énekes, táncos játékok szakítottak félbe. (Ez csak
