Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - DISPUTA - Veres János: Irodalmunk helyzetéről
Török most keveset ír, — ki tudja, mi okból? Legutolsó versei némi fejlődésről tanúskodtak. írnia kellene, költőnek nem tesz jót a hallgatás. Hogy az ő fejlődése talán lassúbb, az ne riassza vissza. Fecsó és Gyüre valahogy egy helyben topognak. Fecsó baja — úgy vélem — az, hogy az élmény, amit megír, nem elég erős ahhoz, hogy jó vers lehessen belőle. Gyüre sokat markol, gyakran elfelejti, hogy a kevesebb többet mondana. Némelyik műve verssorokba gyűrt próza. Fiatalok még, biztos, hogy fejlődni fognak. Gály Olgáról nem tudok újat mondani. Nála is azt kifogásolom, hogy keveset ír. Mint riporter évek óta az országot járja. Hihetetlen, hogy ne volna miről írnia. Simkó mestere a baudelaire-es formáknak. Vigyáznia kell, hogy a rímek csengése-bongása s a ritmus tökéletessége el ne nyomja verseiben a gondolatot, a mondanivalót. Komoly tehetség. De versei néha olyanok, mint a préselt virágok. Ügy kellene írnia, hogy a versből kiérezzem: most írta, a 20. század második felében. Nagy Lajos és Kulcsár rokonszenves tehetségek. Igen fiatalok. Ügy érzem, Nagy Lajos idővel versei „külcsínjével“, Kulcsár mondanivalójával nő majd fel az élcsoporthoz. Petrik versei kívülről nézve a régebbi Fodor Andrásra emlékeztetnek. Gondos formaművésznek mondható. Jó lenne, ha szókincsét, lírai kelléktárát gazdagítani igyekezne. Szerelmi versei kissé hűvösek, a többi versét meg kellene még vizsgálnia, nézetem szerint Petrik túlságosan hangsúlyozottan optimista. Csontosról, Ráczról, Tóth Tiborról is elmondtak már mindent. Kár, hogy Tóth dalmáciai szonettjei óta igen kevés verset közöltetett a lapokban. Zala az a költő, aki minden apró élményt rímbe akar szedni. Az ilyesmibe idővel belefárad az ember. Ne feledje: a költő feladata az, hogy beleszóljon a dolgokba s előbbrevigye a világot. Farkas és Monoszlóy is igen termékeny költők. Verseik komoly formaérzékről tanúskodnak. Mint olvasó arra szeretném őket megkérni, fontolják Tneg jÖl, hogy miről írnak. S hogy például Farkas ne írjon többet olyan lapos verset, amilyen a „Röntgen előtt“ volt. Tóth Gyuláról, Nagy Olivérről és Mojzes Ilonáról nehéz lenne még véleményt mondani. Jó tudni, hogy léteznek, hogy írnak s hogy új verseket várhatunk tőlük. Ügy érzem, líránk helyzete nem rossz, aggodalomra nincsen okunk. Fiataljainktól igen sokat várhatunk. Ha a sematizmus termékeit szárnypróbálgatásnak nevezzük, akkor elmondhatjuk, hogy ma az első próbarepülések folynak. Ezek sokat ígérnek. Az igazi nagy szárnyalások még hátra vannak. PRÓZA. Fábry Zoltánról mi újat mondhatnék? Jó lenne, ha minden szlovákiai magyar tollforgató pajzsára írná a nevét. Mert a szocializmus győzelme politikai és gazdasági téren már biztos, ám szellemi téren még sok a tennivaló. S a haladás diadala csak akkor lesz totális, ha lelki téren a szocialista humanizmus erői fognak uralkodni.