Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - MESEVILÁG

A tigris a szarvas és a róka

(Kínai mese)

Sétál egy nap a tigris a domb lejtőjén, egyszerre csak látja — a fák alatt egy fiatal szarvas csipegeti a zöld füvet. A szarvas is észreveszi a tigrist és valósággal kővé dermed a rémülettől. Mentené az életét — de nincs merre fusson! A kis szarvas azonban — lesz ami lesz! — összeszedi a bátorságát és azt gondolja magában: megpróbálom becsapni a tigrist. Mert hát a tigris is csak kamasz, még soha nem került a szeme elé eleven szarvas. A szarvasocska tehát úgy tesz, mintha észre sem venné a tigrist, hátat fordít neki és tovább legelget.

Csodálkozik a tigris: micsoda állat ez, hogy nem menekül előle? Közelebb megy a szarvashoz és megkérdi:

— Lenne szíves megmondani, mire való az az ágas-bogas holmi a fején?

Elmosolyodik a szarvas, s tüstént megfelel:

— Azzal szoktam felnyársalni a tigriseket.

— És tessék csak megmondani, mitől van az oldalán és a- hátán annyi fehér folt? — érdeklődik tovább megszeppenve a tigris.

— Hát tudja, — magyarázza a szarvas, — valahányszor megeszek egy tigrist, mindig új fehér folt támad rajtam. Már annyit ettem meg belőlük, hogy meg sem tudom számlálni.

A tigris megijedt és elfutott.

Találkozik a rókával és elmondja neki, milyen szörnyűséges állattal akadt ösz- sze. A róka kineveti:

— Bolondját járatta veled egy suhanc szarvas! — okosítja ki nevetve a tigrist. De a csíkos csak nem nyugszik meg, egész testében reszket a félelemtől.

— Hát ha annyira félsz tőle, — próbál lelket verni beléje a róka, — tudod mit: fölmászok a hátadra, vigyél vissza oda, ahonnan jöttél és együtt ellátjuk a baját a szarvasnak.

A kis szarvas még mindig ott legelészett a domb oldalában s mihelyt megpillantotta a tigris hátán a rókát, tüstént rájött, hogy a koma kiokosította a csíkos bőrűt. Hogyan másszon ki most a csávából? De megint csak föltalálta magát és torka szakadtából odakiáltotta a rókának:

— Köszönöm a szívességedet, róka koma! Tegnap megígérted, hogy egy kövér tigrist kerítesz nekem, s látom, betartottad az ígéretedet! Valóban, szép zsákmányt hozol! Bőséges ebéd lesz belőle mindkettőnknek!

Alighogy ezt meghallotta a tigris, nagyot ugrott, levetette hátáról a rókát, egy harapással kettébe Toppantotta a gerincét — és aztán futott, futott, talán ki is futott a világból.