Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - FIGYELŐ - FÁBRY ZOLTÁN: Szegényország ajándéka

az eszmélkedő értelmiségieknek: „El kell mennünk körükbe mindnyájunknak, akik őrzők vagyunk a strázsán s váltakozó korok felgyűlt emberi értékeire ügyelünk új korváltozás küszöbén“. A Sarló nem volt sem több, sem kevesebb, mint Balogh Edgár meghatározó mondata: „népiség és szellemiség bensőséges kapcsolata“. A szellem erkölcse adta a döntő lökést. Az értelem társadalmi funkciója a feladatot. A valóságnézés a valóságlátást és az eb­ből folyó elkötelezettséget: a morális konzekvenciát. A valóság — paradoxmód — nem a kézenfekvő dolog. A valóság nem szájba repülő sült galamb, de nem is fénykép, adat és inventár. A valóság nehezen adja meg magát. A valóságnak miértje van és hogyanja: titka, rejtett neve. A valóságot meg kell fejteni, meg kell szenvedni, meg kell hódítani. A való­ság, Szegényország valósága: harc, de harc, de fegyver a róluk szóló írás is, mert azonmód értükszólóvá lényegül. Mindent ki kell nyomozni, vizsgálni: az értelem úgy hódítja meg ezt a valósá­got, mint a hegymászó a csúcsot. De Sze­gényországban a csúcsok lefelé fordulnak. E valóság mélyére hatolni van olyan iz- gatóan veszedelmes feladat, mint a csúcs- ra-küzdés: az akadályok lent és fent egy­formán hatványozódnak. A valóság: harc! Lépj ki szobádból és benne vagy, menj a szegénység közé és fronton vagy: „Pozsonyból kimenni vi­dékre, olyan különös út ez, mintha tűz- vonalba kerülne az ember. A vidék nem ájult és eseménytelen, hanem csupa for­rongás és feszültség“. A Sarlósok tör­vényszerűen tűzbe kerülnek, frontra, próbatétre. A kossúti véres pünkösd — amikor magyar földszegények tömegébe kapott a csendőrtűz — döntő dátuma a Sarlónak. A frontra, a szegények közé valóságlátásra itt és ekkor nem bulvár­lapok haditudósítói utaznak, de törvény­szövegezők és törvénybetöltők: értelmi­ségi fiatalok az erkölcsi szolidaritás fegy­verzetében. A valóság megfejtése: szociális feladat. A szociográfia: a valóság meghódítása. Látleletezésnél több: orvos és beteg kö­zös akaratú erőfeszítése — a változta­tásra, szegénységszüntetésre. Fronton va­gyunk, harcban: Balogh Edgár kiszáll a helyszínre és sorozatos igazoltatás, csend­őrkihallgatás, letartóztatás, fogda akadá­lyain át megszületik a szociográfia egyik sarkalatos jegyzőkönyve: a „Galántai kis­tükör“. Galánta újra szellemtörténeti ál­lomás lett. Ismerjük a galántai tánco­kat: Kodályt ismeri az egész világ. De ne felejtsük el „a népiség és szellemiség bensőséges kapcsolatának“ e másik gyü­mölcsét sem, az annak idején „Az Üt“- ban megjelent Galántai kistükröt, a kos­suti véres pünkösd e pontos és kimerítő okfejtését: „A gyarmati kizsákmányolás fővonala az uralkodó cseh polgárság érdekeit szolgálja... A közvetlen kizsákmányolás az adóprésben mutatkozik. A nyomás a birtokos osztályban érdekes eltolódásokat teremt. A modern gazdálkodásra képtelen főúri és dzsentri-réteg tönkremegy és elzüllik ... Az adóprés nyomását tovább­adják ... s így a földbirtokokat sújtó adóteher is végeredményben a dolgozó tömegek, a földmunkásság és zsellérség vállára nehezedik. Az osztálykizsákmányo­lás fővonala a legjobban a mezőgazda- sági munkásokat sújtja. A földmunkásság az a réteg, amelyet a kizsákmányoló nyo­más már sehová sem szoríthat félre. Ez a réteg a nyomás végső szenvedő tárgya, benne a nyomás fennakad, miután a puszta emberi értékeket is összerop- pantja, szétlapítja.“ Klasszikus szövegezés! Emlékszem, an­nak idején épp Bergsont olvastam: „Az intellektust az élettel szembeni termé­szetes meg nem értés jellemzi“. Oda is firkantottam a lapszélre az idézetet és hozzáfűztem: Ez aztán tükör! Ez aztán cáfolat! — A legegyszerűbbet kellett megérten;: a senkivé, semmivé lapított embert, és a legnehezebbet vállalni: az ebből adódó erkölcsi következtetést: Sze­gényország valóságának tudatát, a meg­látás vállalását! Mert micsoda valóság az, melynek leegyszerűsített önmeghatáro­zása így hangzik: „Krumplit eszünk hóna­pok óta, egyik krumpli kinyomja a má­sikat“. És micsoda intellektus az, mely erre süketen reagál ?! A megnemértés nem éppen feltétlen velejárója az intellektus­nak! Aki meg akarja érteni az életet, az harcba kezd a valósággal — nyitott szemmel és nyitott füllel. Az értelmi sü­ketség nem utolsó sorban morális beteg­ség: menekülés, elfordulás a valóságvál- lalás elől. A valóságot azonban csak egé­szében lehet és szabad vállalni: előzmé­nyeivel és kihatásaival együtt. Balogh Edgár a valóság egészét vállal­hatta: életének külső alakulása is ezt szolgálta. A harmincas évek közepén a szlovákiai magyar ifjúsági és értelmiségi mozgolódás e legaktívabb szervezőjét — egy hajánál előrángatott érvvel — egy­szerűen hontalannak nyilvánították és szü­letési helyére indították: Erdélybe! Ba­logh Edgár romániai állampolgár lett.

Next

/
Thumbnails
Contents