Irodalmi Szemle, 1959
1959/4 - HAGYOMÁNYAINK - RÁCZ OLIVÉR: Halász-Hradil Elemér
a művész számára korántsem lehetett túlságosan mulatságos. A történet idejében a később híressé vált Halász-Hradil műterem még szénraktár volt. A művész szemét azonban megragadták a régi bástyatorony szénportól mocskosán is nemes vonalai, és egy-két közvetlen barátja kíséretében bekopogtatott az akkori polgármesterhez, hogy elkérje tőle a tornyot. A beszélgetés a napló tanúsága szerint valahogy így folyhatott le: (Szín: a polgármester fogadószobája, idő: a délelőtti órák egyike, — feltétlenül a tízórai zóna-pörkölt után, de még a déli sör előtt. Szereplők: Tanácsos úr — a polgármester megbízásából, Halász-Hradil, piktor, I. barát, II. barát.) I. barát: Aziránt bátorkodtunk volna, Tanácsos uram... Tanácsos úr (közbeköhécsel): Khm ... khm... tudom, tudom, — van itt valami izé ... folyamodvány, vagy mifene, csakhogy ööö, nna majd meglátjuk ... II. barát (buzgón): Mármint engedelmeddel, Tanácsos uram, igen fontos lenne, ha a város egy ilyen műtermet... Tanácsos: Műtermet?... Azt mondod, műtermet? Mi? I. barát (lelkesen): Igen, igen, tanácsos uram... Tanácsos (megfellebbezhetetlenül): De hiszen én úgy tudom, hogy van már valahol egy ilyen izé ... műterem ... Már föstöget is benne valami izé ... piktor ... Ott kint valahol az izé ... fenében ... Ott az a khm, khm, műterem... Ott föstöget az a ... izé ... piktor ... Halász-Hradil (megúnja és közbevág): Bocsásson meg, tanácsos úr, hogy közbe- , szólok, de történetesen én vagyok az a piktor és ... Tanácsos (közbecsodálkozik): Magaa? (Belenéz az iratokba) Halász? Halász-Hradil (türelmetlenül): Halász-Hradil Elemér... Tanácsos: Hradil? Azt mondja. Hradil? Halász-Hradil (m. f.): Halász-Hradil Elemér... Tanácsos: Elemér? (eltűnődik) Volt egy unokabátyám, isten nyugosztalja, azt hítták Elemérnek... (ocsúdva): Nna, aztán maga piktor? Azt mondja, piktor? Mi? He? Halász-Hradil (minden malícia nélkül): Igenis, piktor. Épp azért... Tanácsos (közbevág): Megálljunk csak! Aztán, ha maga piktor, akkor azt mondja meg nekem, minek magának az az ócska szénraktár? (diadalmasan): Nna, mondja csak meg! Halász-Hradil: Kérem, ez a régi bástyatorony elsősorban egy értékes műemlék... Tanácsos: Műemlék??? Azt mondja, műemlék? (göcögve): Hehehe, műemlék... (megvetően): Szénraktár ... II. barát (megsajnálja az ajkát harapdáló Halász-Hradilt): De kérlek, tanácsos uram, hiszen éppen arról van szó, hogy ez a, ezt a (nem meri a műemlék szót használni): ezt a régi, szép tornyot minimális beruházással igen alkalmas műteremmé lehetne átalakítani... I. barát (felbátorodva): így a műemlék is épségben maradna és a festőművészetnek is nagy szolgálatot tennénk. Mint műterem ... Tanácsos (kedvetlenül közbevág): Műterem, műterem... (diadalmasan, mint aki most visszavonhatatlanul fején találta a szöget): De hát ott most szenet tartanak! Halász-Hradil (igyekszik megőrizni az önuralmát): Azt a szenet talán tarthatnák
