Irodalmi Szemle, 1959
1959/4 - HUSZÁR SÁNDOR: Jött egy lány a telepre (Elbeszélés)
kellene mondanom. Talán csak annyit: milyen jó, hogy nem ment el innen, Róza! De mit gondoltam: erre ő azt mondja, hogy ... mire én azt felelem, hogy... És én megfogadtam az első titkárnak... Leültem az asztal mellé és vívódtam magamban vagy egy percig. Aztán felálltam, s azt mondtam: — Jól van Róza, köszönöm, most már elmehet... Ha látta volna azt az arcot! Elment. Azután még eljött néhányszor főzni, de soha nem várta meg, hogy hazajöjjek. Pár nap múlva megkeresett az irodában. Hozott száz lejt. Megkezdte a kölcsön törlesztését. Elfogadtam a pénzt, pedig láttam valami kis reménykedést az arcán. Aztán nem láttam jóidéig. Nem sokkal ezután, Costel cigányokkal éjjelizenét adott neki. Éjjel itt ültem az irodában, amikor egyszercsak kopogtak. Furtuna volt az ablaknál, a milicista őrmester. Szaladok az ajtóhoz Furtuna belép, s nagyon keserű az arca: Most mit tegyek, titkár elvtárs? Ha kiszállok a telepre, konstatálom a helyzetet, ki kell suppoltatnom a helységből... Kit? Rozáliát, megint mulatnak ... Máig sem kérdeztem meg, de azt hiszem, egy szót sem mondtam Furtunának. Mint valami futóbajnok, úgy ugrottam keresztül az árkokat. Valósággal beestem az ajtón. Mulattak. Én csak kettejüket láttam, de sokan voltak. Róza felugrott, csípőjére tette a kezét és rikácsolt Mit akarsz, hát nekem nem kell szeretet, mi? Te fapofa, hát nekem nem kell egy szép szó? Le vagy ejtve, a szervicseddel együtt. Álltam és éreztem, hogy a lány befejezte a munkatelepen. Nagyon el voltam keseredve. Ő pedig nézett és köpködött. De szép szeme volt, ha látta volna ... Mit bámulsz te muja, mit bámulsz?! Felemelt egy poharat, s rámköszöntve, ki akarta inni. Kiütöttem a kezéből s két hatalmas pofot húztam le neki. Mindegy volt már, mi történik. Nem is az ő jövőjéért, a magam keserűségéért tettem. Azt hittem, fejemhez vág valamit. És nem. Mintha pillanatra kijózanodott volna. A fiúk rámrontottak. Costel azonban közbeugrott. Megállás. Aki hozzá mer nyúlni, azt leütöm. Ez itt nem Saptemar Josub, hanem a telep párttitkára. Másnap délben telefonáltak utánam, azonnal jöjjek a pártirodába, mert keresnek. Két rajoni aktivista várt rám. Meg Costel. Amint kiderült, Costel az első reggeli vonattal felment Piatrára, s jelentette, hogy én részeg voltam s fél- tékenységi jelenetet rendeztem az egyik női hálóban. Tíz tanúval tudta igazolni a dolgot. Az emberek szinte megvertek emiatt... A harmadik aktivista Rózáért ment. Én nem szólhattam semmit, nem mondták meg, miről van szó. Jött Róza. Nem akartam látni sajnálkozó tekintetét. Tudtam, hogy sajnál.
