Irodalmi Szemle, 1959
1959/4 - BÁBI TIBOR: Három vers
Szerelem Nézd csak, itt a völgy, köröskörül a fenyvesek, karácsony elmúlt, tegnap a hó is leesett, s olyan lett minden, mint únott, giccses képeken. Tán azt hiszed, a szépet szapulni érdekem? Hát romantika e szemétdomb, s a verebek ... ? Igaz — a kemény pufók, nagy füstöt ereget, s a szelíd őzbak ott kapargat az udvaron, neked újdonság, ennek a háznak unalom. Vén csősz a gazda, nyűtt, fáradt ember, s a lánya . nem álmodozik, nem vár semmilyen királyra. Szerelme, szíve józan, akár a téli nap, ha férjhez menne, derék favágót, férfit kap; szül, főz, mos, vasal, úgy őrli le az életet, s el nem tűnődik soha egy vers vagy könyv felett... * * * Azt mondod, tetszik? Köszönöm szépen — favágó leszek, s ha akarsz, légy a feleségem...! Bábi Tibor két verse Kettesben Volt, volt egy barna lány; tavaszodott,' madár fütyült a fán. Az a fa hajló, ezüst nyárfa volt, a kis madár a fán fütyült, dalolt, s akár a délibáb, ingott, megringott a világ. És tenger volt az ég — mi két hajó a tengeren, s a kis madár fejünk felett, ő volt a szerelem. Füttyös kis madár a fán, hol van, hol az a barna lány... ? Asszony lett. Dalolgat, dúdol, kicsi fiút ringat: az álmainkat...
