Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - CSELÉNYI LÁSZLÓ: Öt vers

Zsuzsám: a férfi mit tehet, álmok közt hempereg, útjába kényes arcokat gördít a képzelet.

A szérüskertben álmodik: az égen gondola lebeg — egy nagy harangvirág: töviskes homloka.

Harangvirág

Akácos a nyár, szép július, a város bölcsen hallgat, a nyár, e nagy harangvirág pirosán dől a falnak.

Éjjel a forró háztetőn kandúrok kergetőznek, s szemük alatt a szenvedély tüzétől ráncok nőnek.

Micsoda nyár! A bő mezőn sercegve nő a búza, kövér feje a kék eget s vállunkat koszorúzza.

Ancsi, az élet csodaszép! Szökdelünk kőről-kőre, előttünk harsog a világ, így haladunk előre

együtt a nagy-nagy cél felé, tündökölve a nyárban, a terhes-lombos búza közt, e harsogó határban

szökdelve, sírva, csattogón, egymásról énekelve, „Akácos út“, a kedvesem akár a pitypang selyme

s vágtatva, mint két megvadult csikó a fény után, körülöttünk ezüst habok zuhognak a Dunán

s a földeken pirul a nyár, bölcsen, kövéren hallgat s előttünk egy harangvirág pirosán dől a falnak.

Cselényi László

versei

K

akukk

Kakukk, kakukk, szép ifjúság, hány évig él a kedvesem?

Ihaj-csuhaj, az életünk bolondos ifjúság.

Élünk, sírunk és élvezünk, számunkra fü és nő terem, élünk: szürcsöljük az idők kegyetlen virtusát.

Hány évig élek? Nem tudom.

Mi vár reám? Nem érdekel.

Élek: hallgatom, hogy fejem fölött a halihó

kering, van krumplim és borom, selymes csikóm s szép kedvesem, s néha-néha már elhiszem azt is, hogy élni jó.

Kakukkmadár: az ifjúság hatalom, erő és csoda, kakukkmadár: az ifjúság bolond. A holnapért nem alkuszik. Amíg terem e földön krumpli s van borunk: nem alkuszunk,

nem adjuk el fejünkről a babért.

Fekete királylány

Fekete az ingem, fekete a gombom, fekete királylány omló haját bontom, omló haja büszkén tündököl a fényben, nyugtatom fejemet selyemágy-ölében.

Most tündérkirályfi vagyok, tegnap jöttem erre a vidékre, hosszú út mögöttem.

Sej, göröngyös utam: hányszor végigjártam, szép királykisasszony, amíg rádtaláltam.