Irodalmi Szemle, 1959
1959/4 - GYURCSÓ ISTVÁN: Két vers
LÁTÁSRA IGÉZTÉL VERS A KISDUNA PARTJÁRÓL Köszönöm szemed: szemeddel látok. Előttem csengő azúr világok kékje végtelen: ki tudja meddig vigyáznak rám még csillag-szemeid'. Csörgő jegyverek: láncok zuhannak — Békét kívánok másnak s magamnak: száz hálál helyett bimbós virágot, teljes szerelmet, hogy aki látott tegnap kedvetlen, kókadó rózsát, ezüst sípokon fütyüljön nótát holnap, mert íme, virágzó béke inthet a fáradt emberiségre — S aki fogadja, azé az áldás. Neked: nekem is teljesült várás. ŰujjuuíZcló- Qúuxáii (WMĹ Elkésett világ sompolyog utánam, fekete este harapja a lábam: Förge is, Patony is, Diós is a rét — átölel, sugdos, megriaszt a sötét, muzsikál a hold: — de szépen muzsikál, béka felelget rá s a víz szundikál, szabad eb lohol, nem is egy, de kettő: — rejts el, takarj el, te fekete erdő, szakadó pandái öledbe bujtass el, s félelem nélkül találjon a reggel — pacsirtás ének, traktor brummogása jelezzék: elmúlt a lidércek tánca, jelezzék: lássam a répa sorokat s láncon a kutyát mint levegőbe kap — ne bujtass, ne takarj, fekete erdő — félig út, ösvény, csaléra tekergő, lépjen rád fényes dárdákkal a hajnal: kései bakter, korai haraggal szúrja sugarát konyhaküszöbökre, megkoccanjon tőle a tejesbögre: álmos kisgyerek, cica meg a fűszál mosakodjon fényben, és a hangya lány fésülje haját gyémánt-harmat gyöngybe — szépítse arcát dunavíz-tűk őrbe az is, aki éppen olyan korán kél, mint Tallós felöl ködökben a reggel, s ezüst rozsvetés színe haja éke... ... reggel van, reggel, Patony-rét vidéke! Az elkésett világ utóiért, itt van: kullog a sötét, bujdos a csalitban — — mosakodjunk meg gyémánt-harmatgyöngyben, szépítsük orcánk dunavíz-tűkőrben.
