Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - LEHOCKY TERÉZ: Kypusz a méhesben (Regényrészlet)

lépcső csigáin baglyok meditálnak, denevérek reppennek. Olyan hangulat lebeg, hogy szívesen sétál egyet az emberfia titkolózó klastromfalak közt.

Kalaplevéve először a templomba mennek. Mennyivel más itt minden. Otthon az isten angyalai hórihorgasak, féloldalasak, elcsavart-lábúak, falusi sírkőfaragó kétkezi termékei. Városon szobrász-véste tagok kevély fensége pompázik elő az arany-azúr háttérből, az oszlopok, oldalívek néma lánca szinte a végtelenbe fűződik.

Szorongva mennek át a rendházba és kérik a bebocsáttatást. A gvardián úrra várakozni kell. Addig nézelődnek. A falról holt szerzetesek jéghideg szigora támad, fóliánsok, koponyák hivalkodnak a halállal. Sírok csarnoka, camposanto van pingálva egy hatalmas képre, ördögök, arkangyalok támadnak felülről, szúrják, tapossák, gázolják a földrebukottat. Azt lehetne várni, hogy mindezek után egy időtlen-korú gvardián jelenik meg, kinek csigolyája nyekereg a soványságtól, önsanyargatástól. De a gvardián szép, kerek testű, rózsaszín a húsa, negédes az arca, és apróka, hájbafulladt sündisznócska szemével átnéz a batyuk falán. Nem sírmező és dúló ördögök valók mögéje háttérnek, inkább antik tivornyák kövér rózsakoszorúi és csókolózó galambpárok.

Kypusz papa forgatja ünneplő kalapját s ahogy illik, torkot reszel:

— Nagyságos gvardián úr, ez a fiam, Benjámin. Púposnak szánta a jó isten, de rendes gyerek. Mindig a templomokat bújja. Nekem nincs tehetségem urat faragni belőle, pedig jó esze az van. Hát elhoztam a fiút, fogadják el kispapnak. Aztán ha lehet, csak hoznék valamicskét. Mikor tojást, mikor kappant. ..

Még folytatná repesve, önmagát túllicitálva, ha a gvardián meg nem akasztaná beszéde fonalát.

— Mennyi földje van kendnek, mert úgy vélem, nem áldotta meg az urunk bőséggel?

— Mennyi... kicsi föld, több a baj, mint a termés rajta. Kívüle tíz mérő búza jár ki a feleségemnek jussa gyanánt. Otthon négy gyerek van, asszony, anyós.

— A mindenható nem feledi a szíves ajánlatot. Kend úgy hozta fiát, mint Ábrahám atyánk fiát, Izsákot. Csakhogy... itt feltételek vannak. Tudja-e kend, mi a kánonjog?

Jogot emlegetni annyit jelent, mint bikának vörös posztót lengetni. Kypusz a joggal hadilábon van. Azért kicsit dörren a felelet.

— Tudja a kórság. Jog végett visznek, licitálnak mindig.

— No lássa! A kánonjog értelmében nem lehet miséző pappá szentelni hibás embert, férfiatlant vagy botfülűt. A kend fiacskájának ráadásul még az ábrázata is félresikerült. De ez még nem minden. Az 547-ik paragrafus megköveteli a hozományt is, hiszen koldulószerzet vagyunk. Azt nekem nincsen hatalmamban elengedni. Azt csak az apostoli szentszék teheti meg.

— Nem vagyunk olyan nagyravágyók. Fráterségre is megalkudhatunk. Az isten fizesse meg. —

— Jóember, hagyjon engem szóhoz jutni. A fráternek is kell hat ágyhuzat, hat rend alsóruha, ez-az. No ugye, ezt nem tudná megadni? Aztán meg a legényke fráternek túlgyenge. Hogy tudna falat meszelni, létrákon ugrálni a magasban, mikor böjti lila vagy virágcsere kell?

— Használható gyerek ez kérem. Olyan szépen pingál, öröm ránézni. Különben ír, mint a tanító.