Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - LÁTÓHATÁR - STEFAN HEYM: Igaz történet (Elbeszélés, fordította Somló Miklós)
annyi autoritást adni, amennyi csak ebben a pillanatban telt tőle. — Megbízom egy mérhetetlen fontosságú feladattal, melyet a Führerért és ä házáért köteles vállalni. Bachleitner bólintott. — Amit ezen a teherautón és a két pótkocsin lát, az a Nemzeti Szocialista Párt teljes központi kartotékája. Bachleitner bólintott. — Lerakjuk az egészet és elhelyezzük abban a pajtában. Vigyázni fog rá. És mihelyt az áramszolgáltatás újra megindul, összezúzza az egészet, hogy nyoma se maradjon. Megértette? Bachleitner bólintott. — Esküdjék meg nemzeti szocialista becsületére! Bachleitner, amennyire csak pocakja engedte, kihúzta magát. Kék szeme volt, melynek jóindulatú, együgyű tekintete mindenkit lefegyverzett, és golyvája, mely kifejezésének teljes őszinteséget kölcsönzött. — Megesküszik? Bachleitner bólintott. * Maga a tény, hogy a kísérő osztag parancsnoka Bachleitnert nemzeti szq- cialista becsületére eskette meg, már eléggé bizonyítja, hogy abban az időben Németországban többféle becsületet ismertek. Mindenkinek megvolt a maga becsülete; mint nemzeti szocialistának, mint katonatisztnek vagy mint diákegyesületi tagnak, mint ügyvédnek, orvosnak vagy bélyeggyűjtőnek. A különböző becsületek mindegyikének más volt az értéke és ezek a becsületek néha ellentétbe kerültek egymással. Ebben az esetben a becsület, melyre Bachleitner esküdött, bajor mivoltának becsületével került konfliktusba. Bajor lévén, gyűlölte a poroszokat. A háború utolsó szakaszában a Bachleitner szűkebb hazájába áramló poroszok javarészt gazdag nácik voltak. Mint a sáskák árasztották el családjaikkal Bajorországot, hiszen az alpesi bűbájos hegyekben fekvő kies falvak olyan kellemes menedéket biztosítottak a háború kellemetlenségei elől. Mint szabadságon levő vendégek vagy kibombázott menekülők a legjobb nyaralókban laktak és a parasztok vaján, túróján élősködtek. A férfiak és fiaik a bennszülöttek viselte rövid bőrnadrágba, az asszonyok és lányok pedig „dirndli“be bújtak, de így sem tudták palástolni peckes viselkedésüket és poroszos hanglejtésüket. Puszta jelenlétük minden bajort becsületében sértett meg. Ami pedig Bachleitnert illeti, ő egyenesen csak az alkalomra várt, hogy kiegyenlítse velük a számláját. Most végre elkapta őket, úgyszólván a saját udvarán. Mindegyiknek ott a kartonlapja a nácipárt központi kartotékjában és ezt a kartotékét itt, nála rejtették el, ócska rongyok és zsákok alatt a papírgyár mögötti pajtában. Bachleitner számolta az órákat és a napokat. Az ágyúdörgés egyre közelebbről hallatszott. Napról napra csökkent a védők ereje. Egy nap aztán pinceablakából kikandikálva megpillantotta az utcán az első amerikai katonákat, amint a falak mentén kúsznak. Bachleitner felvette legjobb ruháját és kibújt a házából. A golyók még fütytültek, a gránátok még üvöltöttek, mégis egyre előbbre merészkedett, míg végre egy szilánktépte homlokzatú épület előtt néhány terepjáró gépkocsit pillantott meg. Ott amerikai parancsnokságnak kell lenni, gondolta. A fontos küldetésben járók szó-
