Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - HAGYOMÁNYAINK - BOTKA FERENC: Majakovszkij csehszlovákiai „magyar útjának” vázlata
Majakovszkij alkotásai tehát ismertek és népszerűek voltak, bár magyar tolmácsolásukra — az intenzív belső mozgalmak következtében — nem jutott sem erő, sem idő. Mindössze egyetlen egy versfordítás s néhány kisebb cikk-utalás jelzi, hogy művei ekkor is hatottak s foglalkoztatták az irodalmi közvéleményt. E nehezen követhető, de mindenképpen kimutatható Majakovszkij-hatás első nyomára az „A mi lapunk“ c. cserkész-folyóirat 1926-os évfolyamában bukkanunk: „Tűzföldön vagyunk. A világháború nem szűnt meg, csak más színtájra tolódott ... Sósak a mi könnyeink, ideges az arcunk rángása. Szenvedünk!“ — olvassuk az itt-ott haladó hangokat is megütő, de még tisztán valláserkölcsi alapon álló folyóirat lapjain. — „Majakovszkij orosz bolseviki író „Szög a bakancsban" című írásában elénk tárja az Ember szenvedését. Rabigápan vagyunk, saját muzsiktestünk, muzsiklelkünk bilincsei között. Porosak vagyunk, lihegünk, cserepes az ajkunk, ruhánk rongyos, egymásra félelemmel nézünk, mert tudjuk, hogy csak hazug szó hagyja el ajkunkat. Sötét a lelkünk, mint ama sötétség, mely akkor borult a világra, mikor az Ember fiát keresztre feszítették ... És a szög a bakancsban — ott van, szúr, rozsdás is talán, sajog a szög- vágta sebünk és — nem bírjuk a cipőből kihúzni!19 A cikk Assisi Szent Ferenc „szeráfi szavai“-val zárul, amelyekkel „dalos cserkészek“ állítólag „napot, igazságot és egészséget“ visznek az életbe... Az idézet érdekessége, hogy Majakovszkijnak nincs, nem is létezett hasonló című „írása“. A „szög a bakancsban“ motívuma a Nadrágbabújt felhő c. elbeszélő költeményének csupán egy kisebb hasonlatában szerepel: „Mit nekem Fauszt, ki rakétaként pörög Mefisztóval az égi pádimentumom! Tudom — A csizmámban egy árva szög kínzóbb, mint bármi költött goethei borzalom!“2* A cikkíró valószínűen másod-harmadkézből hallhatta a hasonlatot, s a maga gondolatmenetének megfelelően használta fel glosszájában, illetve rövidke „vezércikkében“. A 20-as évek végének egyetlen új Majakovszkij fordítása a kassai Munkás- Paraszt Naptár 1929. évi számában jelent meg. Fordítója: Aczél Pál, az avant- gard soraiból induló, majd később a munkásmozgalomhoz közeledő értelmiségi, aki Bécsből és Berlinből segítette tollával a párt kulturális harcait. A vers: „Ifjúkommunista Lenin-dal“ — Lenin halálának ötödik évfordulója alkalmából jelent meg, s Majakovszkij szavaival kiáltott nemet a múlandóság sötét erőinek, a komszomolisták életet-teremtő optimizmusával hirdette Lenin eszméinek kikerülhetetlen diadalát: „Épít, rombol, álkot, szaggat,
