Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - HÍD - CSANDA SÁNDOR: Ismeretlen szlovák kuruckori versek

Dali narobit na mnoze.

A to véliké Turáky,

Pét grošníky, desjatriíky,

Co hned Bercsínyi generál Komandantovi rozkázal Sreterovi a to tüze,

Žeby nebylo na dluze.

Ten dal tolko narobiti,

Že jich mali dost i deti,

Takže sa stala drahota,

A nasledovala psota Sprvu sicze vzácne boli,

Ale potom unovali,

Žobráci ich brat nechteli,

Bárs jich jim lidé dávali.

Štvrtku žita dvacat zlatý,

A jeden chleb platil zlatý Žajdel vína petnást groši,

Marca holba po šesť groši.

A hus též za dvacat groši,

Slepka pak za desat groši.

Kuruci šťastliví súce,

Radovali se velice,

Nebo zbili pri Trnave Ricsányiho generále.

Všecko jeho vojsko padlo, Cisárským srdce uvädlo.

Hnedky Vak Batyan generál S Forgácsom k kurucom pristál. Chytili i generála Hajstera tam za Dunajma. Kterého když ulapili,

Na Munkács sú šikovali.

Než to dluho netrvalo,

Ale se všecko zmenilo.

Neb v druhej bitki Trnavskej,

A v tej slávnejšej Trencsanskej Uhria množí pokopali,

Koríici poutekali.

Pechotu velmi pobili,

Tam cisárski zvíťazili.

Hned Nitru opanovali,

A Nové Zámky dobili.

Potom Levice dostáli.

Banské mestá zaujali.

Lefelholcz slávny generál Kurucov zpátky zaháňal.

Kuruci nelítostiví,

Ezek bőségben legyenek.

Nagy darab rézgarasokat,

Öt- és tízkrajcárosokat. Bercsényi is elfogadta,

Sréternek tüstént meghagyta,

— Az volt akkor a parancsnok Adósságuk ne legyen sok.

Ez aztán annyit veretett, Pénzzel játsztak a gyerekek. Ezért lett minden oly drága,

S nyomorúság jött nyomába. Pénznek bőségében voltak,

De aztán hamar ráúntak.

Már a koldusnak sem kellett,

Bár adták a jó emberek.

Mérő búza volt húsz forint,

A kenyér meg épp egy forint. Csöbör bor tizenöt garas,

Kupa mézser meg hat garas,

A liba ára húsz garas,

Egy tyúk meg éppen tíz garas. Kurucok boldogok voltak,

Ezért nagyon vígadoztak. Nagyszombati csatát nyerték, Ricsányit ott megkergették. Elesett sok katonája,

Császáriak szíve fája.

Erre Vak Bottyán tábornok,

S Forgács a kuruchoz állott.

Volt egy tábornok is fogoly, Hajszter, ott a Dunántúlon. Mikor őt foglyul ejtették, Mindjárt Munkácsra kísérték.

De mindez nem soká tartott, Mert rá minden megváltozott. Másodszor már Nagyszombatnál, S a trencséni dicső harcnál,

Sok magyarok ottmaradtak,

A lovasok elfutottak.

Szétverték a gyalogságot, Császáriak győztek már ott.

Rá Nyitrát is elfoglalták,

Utána Üjvárt uralták,

Majd bevették Léva várat,

Több bányavárost megszálltak. Löffelholz tábornok hada,

Kuruc okát visszanyomta.

A kuruc is kegyetlen lett,