Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - LOVICSEK BÉLA: Élni jó (Elbeszélés)
Igen rosszul éreztem magam akkor ott az alvégen, szavam se volt, csak a rívás környékezett erősen ... Gyerek módján ríni se akartam a komám előtt, benyúltam hát a tarisznyámba a bicskáért, amit a Miskámnak szántam ... Kicsavargattam a zsebkendőből — szép, fényes nyelű volt, valami tisztféléé lehetett — .és odaadtam neki. Mondom, a fiadnak hoztam, azzal indultam hazafelé ... Egész úton az járt az eszemben, hogy inkább maradt volna a két lábam Galíciában, csak a Miska élne ... Odahaza, az udvar közepén, nyakamba borult a feleségem és jajszóval adta tudtomra a szomorú hírt... Tenyeremmel veregettem a háta közepét, úgy csitítgattam, mert nem tudtam szólni... Vigasztaló szót kerestem, de hasztalan — nem találtam. Hiába néztem az öreg eperfa alá, meg a lomjai közé, hiába néztem végig-végig az udvaron — üres volt, csak még jobban elkeseredtem ... Nem röpködött ott, nem fütyü- részett ott az én kis feketerigóm... Csak nagysokára szólaltam meg, amikor már minden keserűségemet lenyeltem.... Mondom, azért mégis jó élni, Maris... Majd csak lesz valahogy... így bíztattam a feleségemet, meg magamat... Hát így volt, tanító uram... Bizony, nem fenékig tejfel az élet... — fejezte be Balog bácsi életének talán leghosszabb mondókáját. A tanítónak mellére billent a feje és nagyon sokára, csendesen törekedtek ki belőle a szavak: — Megértettem ... Balog ... bácsi... Fejük felett, az öreg fűz lombjai között lágyan susogott a szél, valahol a távolban kakukk kiabált, a levegőben orgonaillat lengett. Az itt-ott bókoló virágkelyhekben méhecskék fíirödtek: május volt, fényporos, illatos május... Balog bácsi felállt: — Hát csak fel a fejjel, tanító uram!... Várja magát a tanítóné asszonyka, tegnapelőtt tért meg a menekülésből.. . Menjen... — Azzal kezetfogott és elballagott. A tanító hosszan nézett utána, míg távolodó alakját el nem nyelte a gyalogútat ölelő magas dudva. Aztán ő is megmozdult és lassan elindult a kerten fölfelé . .. Fáradtan ballagott és nyelte, nyelte a keserűségét... S kopott hátizsákjában a szőkefürtű, kékszemű alvóbaba csak aludt, aludt,...
