Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - GREK IMRE: Magyar partizánok a Szlovák Nemzeti Felkelésben

— Ez a vég kezdete, uraim — mondta csendesen. — Magyarország megszűnt hátország lenni. Az oroszokat nem lehet feltartani. Tetmayer vezérigazgató jelent meg újra újabb hírekkel: — Képzeljék el az urak: Szlovákiában felkelés tört ki! A székhely Beszterce­bánya. Nagy az idegesség Tiso rezidenciájában, állítólag a szlovák követség is csomagol, várják a parancsot. Egyébként úgy hallom, a német csapatok már elindultak Szlovákia megszállására. Felzúgott a sziréna. Az angol-amerikai légihaderő Liberátorjai húztak észak felé. Irány Rima-Murány A német haderőre oly végzetes sztálingrádi ütközet után a szovjet hadsereghez átszökött magyar katonák is.szerephez jutottak. A fogságba esett magyar kato­nák közül is sokan jelentkeztek a partizánosztagokba, ahol sikeresen harcoltak a fasiszták ellen. Maroknyi magyar harcos, akik ilyenformán letették már „érett­ségi vizsgájukat“, a Kijev mellett Szvatosino partizántáborba került, hogy ott ejtőernyős kiképzésben részesüljön. 1944. szeptember 19-e aranybetűs nap a fasisztaellenes szabadságharc történetében. Ezen a napon kelt útra a kis egység szovjet repülőgéppel, hogy mint ejtőernyős partizánokat harcba vessék őket. Vezetőjük Kozlov szovjet őrnagy volt. A kijevi repülőtéren sűrű volt a sötétség, csak a karórákon foszforeszkáltak gyengén a mutatók. Az idő éjfélhez közeledett. Elsőnek Kozlov őrnagy szállt be a gépbe, utána a többi szovjet parancsnok s végül a maroknyi magyar csapat, köztük Fábry József, aki ma a magyar nép­hadsereg ezredese. Ismerték a parancsot. Ejtőernyővel leszállnak a Szlovák Nemzeti Felkelés területén és onnan továbbjutnak a Losonc —Fülek—Rimaszom­bat—Rozsnyó—Kassa háromszögbe. Ott partizánmozgalmat szerveznek, behatol­nak Salgótarján és Ózd bányavidékére, a borsodi szénmedencébe. A Rákóczi-induló első akkordja Fábryék előtt nemsokára feltűntek a Kárpátok. A nácik eszeveszett, de hiába­való tüzelésbe kezdtek. A pilóta jelezte, hogy nemsokára célhoz érnek. A fiúk készülődtek. Fábry Jóska szíve megdobbant: nemsokára viszontlátja szülőváro­sát, Rozsnyót. Apja vajon dolgozik-e még a bányában? Húgai hogy vannak? Hát Pista öccse, aki a spanyol fronton harcolt? Csak annyit tudott róla, hogy illegálisan hazajött. Nemsokára kiugrik a semmibe. Mi vár rá hazai földön? A halál ? Tekintete belerévedezett a felhőkbe, eszébe jutottak régi bajtársai. Felrémlett előtte a nem is oly régi múlt: Kassa 1938. Összejöttek sokan haladó fiatalok, hogy tiltakozzanak a fenyegető fasizmus ellen. Csehek, szlovákok, magyarok, de németek is. S bár különféle nyelven, de egy tartalommal hangzott a határozatuk: Nem engedjük, hogy az ifjúságot nemzeti vagy faji gyűlölet szétválassza. Később a müncheni diktátum után ugyanez az ifjúság újból kijelenti: Ha kell, fegyverrel is megvédjük köztársaságunkat és szabadságunkat úgy, ahogy a spanyol nép harcolt szabadságáért. Üjból és újból elismételték Dolores Ibárruri szavait: „Inkább harcban elesni, mint térdre kényszerítve élni.. A Tri Duby repülőtéren három máglya jelezte a leszállás helyét. „Megérkez­tünk“ — szólt Kozlov őrnagy. Elsőnek a szovjet elvtársak ugrottak, utánuk

Next

/
Thumbnails
Contents