Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - EGRI VIKTOR: A tüzet rettegik a farkasok (Drámarészlet)
WOLFF (felugrik, de türtőzteti magát): Megint provokál? (Bálintra mutat.) Nézze ezt az embert! Nem zsidó, de kezet foghat magával. A kollegája. Ő is szenvedni akar... Azt hiszi magáról, hogy hős, pedig csak szolga- lélek... A vörösök rabszolgája ... De maga ne hösködjön ilyen ostobán... Holnap utazik. Megint rendes orvos lesz. ORVOS (keményen): Nem! WOLFF: Mi az, hogy nem?!... Nem kérdezi magától senki... ORVOS: Nem!... Ha kést adtok a kezembe, ölni fogok. A mindenható isten parancsára ölni benneteket, csak ölni! WOLFF: Megőrült!... Ez az orvosi etikája?... Akikre bombák hullanak... a mi védtelen asszonyaink, a gyerekeink. . . azoknak nem kell orvos ? ... Azok nem emberek? ORVOS: Ember volt a fiam, a feleségem is... Nem élnek, elpusztultak... Ti. .. ti öltétek meg őket! WOLFF: Hallgasson! ... A maguk ostoba propagandája csinált fenevadakat belőlünk ... De mi vagyunk a kultúra hordozói, mi! Az apám egyetemi tanár volt, országos hírű vegyész. És én ... De mit vitatkozom magával... Holnap megy! ^ ORVOS: Nem!... Harmadszor mondom... Nem elég? Félévvel ezelőtt mentem volna... Talán éppen azt a kezet kötöztem volna be, amely megütötte ... megölte a fiamat... De most tudom, mi a harc... Láttam erős fiatalokat meghalni... Bátor, gyönyörű fiatalokat... Ma én is erős vagyok. Meg tudok halni... WOLFF: Bolond! Eszeveszett bolond! ORVOS: Igen, bolond vagyok... őrült... Ti tettetek azzá... Ti... ti gyilkosok! ... Senki sem ártatlan közietek. A maga apja sem ... mert ilyenné nevelte! (Teljesen elveszti önuralmát. Vad, mámoros szenvedély ragadja el, hogy végre kimondhat mindent.) Mind bűnösök vagytok! . .. Mind!... Gyógyszer helyett mérget adok! WOLFF (int Kaisernek): Vigyétek!... Elintézni! KAISER (megragadja az orvost): Gyerünk! ORVOS (ellöki magától; Bálinthoz siet és némán átöleli). KAISER (odalép és eltépi Bálinttól). ORVOS: Ne nyúljon hozzám!... Eresszen! KAISER (szinte öntudatlanul, akarata ellenére elengedi). ORVOS (emelt fejjel kimegy). KAISER (követi). WOLFF: Bolond! Minden áron meg akar halni... És maga, pallér úr? Meggondolta? ... Nem? . .. Eh, dögöljetek meg! (El. Kint az udvaron gyors egymásutánban néhány lövés esik. A szoba újra kivilágosodik.) HADNAGY (félig felöltözve leugrik az ágyról): Mi az?... Támadás?... Partizánok? WOLFF (leinti): Ne marháskodj!. . . Feküdj le! HADNAGY: Még aludni sem hagyják az embert! WOLFF: Ne morogj!... Szépen elaltatlak. (Kinyitja a rádiót.) Az Eroica. .. Hallod? HADNAGY: Strauss valcert adj... vagy Lehárt! WOLFF: Hallgasd csak, milyen fenséges... Az emberről leomlik minden földi... érzi az eget, a nagyságot... Te ... alszol?
