Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - BARSI IMRE: Így láttam (Naplótöredék)

És ekkor ugrott fel a melvédre tigrisként a bozontos hajú, zömök, hallgatag Vasil. Nyomában két szovjet partizán. Néhány kézigránát, majd géppisztoly sorozat és lenn az úton minden elnémult. A hirtelen támadt esti csendben csak az égő gépkocsik lángjai pattogtak kísértetiesen.

A robbanásokra és a lövöldözésekre visszafordultak a tigrisek és Králová Lehota felől felbukkant a német derékhad.

Ki kellett üríteni a kastélyt! A Bobula-fészek tőszomszédságában levő sűrű erdőn át indult el a védő sereg a Liptói havasok tövébe. A kezdeti nyugtalanság elült. A friccek egyelőre csak a vasútvonalakat és a főutakat szállták meg. A völgyekbe és erdőkbe ekkor még nem merészkedtek.

III. A déli határon

Liptót véglegesen megszállták a nácik. Át kellett törnünk a németek által megszállott területen. Tízen voltunk. Katonák, politikai dolgozók és partizánok. Ha elfognak bennünket, golyó vagy kötél vár valamennyiünkre! Liptovský; Ondrejnál sikeresen átlopództunk a német őrszemek között, átgázoltunk a Vágón és fárasztó menetelés után elértük a deménfalvi völgy torkolatát, amelyet a csehszlovák hadsereg egységei védtek. Másnap reggel, ködös időben, havas esőben megmásztuk a kétezer méter magas Chopokot és onnan leereszkedtünk a Trangoškára. Itt szigorú igazoltatás után megpihentem, majd katonai autón eljutottam Besztercebányára.

S. elvtárs, a Pravda főszerkesztője bevezetett Bacílek elvtárshoz.

— Milyen beosztást akarsz? — kérdezte tőlem a párt főtitkára.

— Mindent elvállalok, — feleltem.

Fél óra múlva párttitkári minőségben, teljhatalommal felruházva elindultam Kékkőre.

Kékkőn valóban nehéz dolgom volt. A járási forradalmi Nemzeti Bizottság elnöke, egy volt agrárpárti ügyvéd, állandóan londoni államtitkár testvérével hivalkodott... És a többiek sem értek többet a Deákné vásznánál.

A felkelés eme legdélibb csücskét abban az időben csak Vorobjov kapitány százötven tagú partizán osztaga és tizenhat hazafias érzelmű szklabonyai financ és csendőr védelmezte. Pedig a határon túl, Balassagyarmaton és Losoncon Hitler magyar csatlósai állottak ugrásra készen.

Munkámban sokat segített Sár Gusztáv elvtárs, a járási pártbizottság áldozatkész elnöke, no meg Vorobjov kapitány; Nekik köszönhetem, hogy rövid tizennégy napos működésem után a járásban rendeződtek az állapotok.

Kékkőn nemcsak pártmunkát végeztem. Lapot szerkesztettem és adtam ki, részt vettem Vorobjovék jó egynéhány akciójában. Helyzetünk azonban egyre súlyosbodott.

Október második felében a németek áttörték a frontot Telgártnál (most Švermovo) és Garam— Szentkeresztnél (Žiar n/Hr). Garamberzencétől (Dubova) megindult a német áradat délnek is. Lestynél egy hős francia partizánosztag vette fel a küzdelmet a náci túlerővel. A derék franciák az aknaesőben és, német repülőgépek bombazuhatagában egy szálig elestek. Megritkult Vorobjov osztaga is.

Kékkőt felkellett adnunk! Vorobjov kapitánnyal utolsóknak hagytuk el a várost és a német felderítőkkel a sarkunkban értük utói az egységet.

Visszavonulásunk meglehetősen izgalmas volt. Egy kéttörzsű német vadászgép üldözött bennünket.