Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - GÁLY OLGA: 1944 augusztusa volt (Vers)

G Ä L Y OLGA

194 4 AUGUSZTUSA VOLT

Egy autóbuszmegálló.

Hemzseg a víg tömeg.

Ma újra szép időnk lesz —

ezt állapítja meg a rózsásarcú pap.

Mellette ott liheg a cifra boltosné.

Űj gazdag, élvezi az ételt s a ruhát.

Most ő is gyógyíttatni jár a régi reumát.

Talpig fehérben vár két fityülás nővér.

Az egyik agg, keszeg, a másik túl kövér.

Egy Hlinka-gárdista bojtos sisakban

áll,

feszes vigyázzban les, mellette mint

ágál

két német hazafi.

Fölényes hangosak.

Hogy Hitler egyre hátrál — nem adnak rá sokat.

Hejhó, világ! Mi élünk!

A boltosné örül,

mert jól megy még a bolt.

Ezerkilencszáznegyvennégy

augusztusa volt.

*

Kovácsi kis falu Besztercebánya mellett.

Jó gyógyvizének párját bizony keresni kellett.

Autóbuszban ül most a pap s a boltos asszonya, pipiske finom „úrnő“, kit bánt a reuma.

Az autóbusz robog.

A kalauz pihen.

A sofőr keze billen a kormánykereken.

A két apáca messze van az ámentől

még,

s a gárdista szisszenve kapja fel fejét. *

Az út melletti szántón derékig meztelen, izmos nyakú legények mély lövészárkot ásnak.

S míg lábuk odalenn a porhanyós talajban acélszilárdan áll, a jobbkezük fellendül s öklöt formálva vár, míg elhalad a jármű.

A sok kemény ököl az augusztusi napban szikrázva

tündököl. „Mór ho! Pusztítsd!“ a jelszó.

Hulljon a férgese.

Ököllé lett és ütni kész már a nép keze.

*

Az autóbuszban csend lett.

A boltosné liheg.

A pap ijedten kortyint egy kis „ásványvizet".

A szepegő apácák fehérek mint a tej. Pipiske „úriasszony“ kis ájulást miméi. A gárdista keze a fegyverén tapad.

Nem tudni vadász-e, vagy vadász kutyája csak?

A német honpolgárok ajkán elhalt a szó, de rögvest megtalálják:

„Was is denn das — Mor ho?" Választ senki sem ad.

S az autó fut tovább.

Ám én s az árkot ásók láttuk és senki más, hogy a kormánykeréken csak egy kéz nyugodott.

A jobb ököl fellendült: reám számítsatok!