Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - NYELVMŰVELÉS - MAYER IMRE: Az élő beszéd ápolása (II.)
szabály, hogy minden magyar szó első szótagja hangsúlyos, a szók mondattá kapcsolásában annyiban módosul, hogy a mondatban sok szó hangsúlytalanná lesz; pl.: volt egyszer egy ember vagy: nem tudtam én erről. A mondatok beszéd közben hangsúlyegységekre bomlanak. Általában hangsúlyos a mondatban az a szó, amely előzőleg határozottan még nem szerepelt vagy amely ellentétben áll egy másik szóval. Egy-egy szó hangsúllyal kiemelése más értelmet ad a mondatnak. Pl. Csak egy munkás volt ott (a többi nem jött el). Csak egy munkás volt ott (pedig a mérnöknek is ott kellett volna lennie). — A mondathangsúly finomságainak részletezése külön fejtegetést igényel; ilyen rövid összefoglalás keretében nem ölelhető fel. A hanglejtésnek szintén fontos módosító szerepe van beszédünkben. Hanglejtésen (melódia, hanghordozás) a hangmagasság váltakozását értjük. A magyar nyelv szavainak és mondatainak hanglejtése nagy általánosságban ereszkedő, azaz általában a szavak és mondatok elejét mondjuk a legmagasabb hangon. Kivétel ez alól az igennel és nemmel megválaszolható ún. kétkedő kérdések, amelyeknek hangmenete az utolsó előtti szótagig emelkedő. A hanglejtés tehát nem pusztán érzelmi módosítást jelent, hanem értelmit is. Ugyanez áll a szünettartásról is. A hangközök (magasságkülönbségek) a magyar nyelvben nem nagyok, jóval kisebbek, mint egyes más nyelvekben pl. az olaszban és franciában. Tehát a magyar beszédet ezekkel szemben bizonyos nyugalmasság jellemzi. A túlságosan nagy hangközök vagy a szokatlan és nem szükséges hangközök használata a magyar beszédben idegenszerű. Természetesen nemcsak a kiejtés, hangsúlyozás és hanglejtés fontos eleme beszédünknek, hanem éppen olyan fontos eleme és előfeltétele' a helyes, élvezhető és kifejező beszédnek a szókincs gazdagsága és bősége. Anyanyelvűnk szavainak megtanulására, sokféle értelmi és hangulati árnyalatuk megkülönböztetésére és pontos használatára ezért épp oly gondot kell fordítanunk, mint az idegen nyelvek szavainak megtanulására. Egész gondolkodásunk logikai rendszere sem független szavainktól és nyelvünk nyelvtani szerkezetétől. A nyelv szabja meg, hogy a beszélő miként észleli, hogyan fogja fel a külvilágot és hogyan vélekedik róla. Épp mivel a nyelvi kifejezések különfélék, minden népnél másak, azért alkot minden nép más és más színezetű világképet. A nyelv tehát nemcsak kifejezi gondolatainkat, hanem bizonyos fokig meg is határozza, alakítja is őket. Az anyanyelvi hovatartozandóság következtében már eleve a felfogás és megértés bizonyos módjára vagyunk ráutalva anélkül, hogy ez határozottan tudatunkra emelkednék. Mikor legszabadabbnak érezzük magunkat gondolkodásunkban és gondolataink kifejezésében, akkor éppen a legerősebben vagyunk kötve az anyanyelv formáihoz, mert a gondolkodás mindig nyelvi alapon megy végbe és pedig nemcsak a szavak segítségével, hanem a nyelv egész felépítésének, megszokott, beidegzett nyelvtani rendjének gépiesen, valósággal elvont módon érvényesülő formáiban. Ezért is bizonyos, hogy legtöbb tudásunknak és készségünknek az alapja anyanyelvűnk tökéletes ismerete, használatának könnyűsége és pontossága. Mayer Imre
