Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - MÁCS JÓZSEF: Pataki diák

Én elöl jártam, az ember a sarkamban, Rózsi volt a sereghajtó.

így mentünk elfelezve egészen a templomig. Ott aztán ácsorgott egy ember és annak dolga lehetett a kocsisunkkal, mert beszólította a házába. Elkövetkezett a szerelmes összeborulás nagy pillanata. Itt az idő, most vagy soha, nyilallt belém a gondolat!

Megragadtam a Rózsi kezét és néhányszor megcsókoltam. Először védekezett s mondta a fülembe, hogy megláthatnak. Pedig olyan köd volt, hogy egymást se láttuk. Aztán bújt hozzám, lángoló arcocskáját szorította az enyémhez, még a lámpák is behunyták a szemüket. Megkérdeztem, hogy hát a házuk melyik sarkában alszik s azt felelte, hogy egyedül a hátsó szobában. Haj, hogy kértem a mindenhatót, marasztalja még a gazdát a házban!

De nem hallgatta meg a könyörgésemet, mert megjelent a gazda a kapuban és indított bennünket hazafelé.

Cuppogattuk cipőnket a sárban, csaptuk libasorban a vizet, mert még vacsorázni kellett és az idő későre járt. A falu legszélső házába invitált az ember, takaros kis konyhába. Felesége a kórházban feküdt Miskolcon, a lány terített asztalt. Gyorsan túltettük magunkat a vacsorán, bor került elénk, szopogattuk jó sokáig, a lány meg a tűzhely mellé szerényedett, nem vette le rólam a szemét.

— Osztán maguk ebből élnek? — érdeklődött harmadik koccintásra a kocsisunk.

— Miből? — rezzentem fel ábrándos gondolataimból, mert én már azzal foglalkoztam, hogy lehetnék a lánnyal.

— Hát ebből a regélésből.

— Ebből is.

— Akkor nem futja sokra.

— Ingyen csináljuk.

Töltött a poharakba és arról kezdett

beszélni nagy komótosan, hogy ingyen még a tyúkólját se igazítaná meg a szomszédjának. Mert hát aki dolgoztat, fizessen. Ügy van az rendjén. Nem engedtem fejtegetésekbe bocsátkozni, Rózsira tereltem a figyelmét.

— Szép lánya van — mondtam.

Megtömködte a pipáját és a füst felhőjébe takaródzott.

— Elég szép.

Elpihentette a szemét a lányán, aki egy világért se nézett volna fel, lesütötte a fejét.

— Nöki is tetszett a műsor. Megérte az estét. Mondtam én elmenőben, ezeket megnézhetjük, ezek pataki deákok. Olvastam én magukról eleget a kalendáriumban.

— Mit olvasott rólunk?

Bácskái Béla rajza