Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - FIGYELŐ - KONCSOL LÁSZLÓ: Az asszony vár - Szőke J. elbeszélései
Bábi Tibor kiáltotta ki miatta nagyot- mondó Hárynak, aki bolhát lát a templomtornyon. Pedig csak a lírai kifejezés, a költői képteremtés alapvető tételéről van itt szó, amit a logika legtöbbször nem szentesít. A Boldog ember Joó Györgynéje énekelgeti kapálás közben, hogy: Tiszacsécsi sugár torony Beleakadt az ostorom ... Egy gömöri népdal szerint meg az esküvőre menő menyasszony szemében „az egyik könny a másikat ott éri“. Pontról pontra ez a kép-analógia érvényesül az olyan gyönyörű Ozsvald képekben is, mint pl. „öreg Ozsvald Pál fehér bajuszát a halál már pödörgeti a föld alatt“, vagy „a tükör felett fényképe lógott, félig törött, szúette, fekete keretben és összenéztek néha ketten: csákós huszár s az öregember“. — Érdekes viszont megfigyelni, hogy Ozsvaldnál a kép mindig illusztrál, szemléltet, elválasztható a mondanivalótól, ellentétben a modern lírával, ahol egy-egy metafora vagy hasonlat már tartalom is. A szintén Turczel-fogalmazta ozsvaldi poeta doctus-alkotásmód a Júdása én nem lehetnék kötetben érdekes formai lazításokat engedélyez a költőnek, sejtetve friss, kísérletező kedvét. Szinte sehol sem találunk egyetlen görcsös, „ha törik, ha szakad“ — ritmust? Szűkén méri a költő a rímeket is, felengednek a katonásan kimért képlet-parancsok, de valami jóleső formai biztonságérzés végig megmarad az olvasóban. A kísérletezés gyümölcsöt, a ritmuslazítás új ritmusokat eredményezhet. Érdekesen keveredik az időmérték és a hangsúly pl. A Macocha-szakadékban. A Tetemrehívás reminiszcenciájának érezterrn az ilyen ritmusú sorokat: Gonosz mostoha — ördög sugallta — e mélybe dobta kisgyerekét, hogy a sziklákon lelke elszáljon, nyelje el a tó holttetemét. A költő aktív forma-érdeklődése mellett szólnak felejthetetlenül szép alegóriái: a Szőlőkarók és a Jegenyék, a Szürke szobor című szonett, vagy a románc-hangulatú. Potócska is. Gazdag, újfajta, de egyelőre még nem domináló látásmódról tanúskodik a Mit is szeretek rajtad második versszaka: Csacsogó ajkad mindig lebontja homlokomról a gontiok bús falát, karcsú derekad széttárt karomba pirosbimbójú, hajló rózsaság. Végére értem írásomnak, és csak most írom fel címnek az első oldal tetejére: Egyszerűség és korszerű verselés. Eredetileg ugyanis csak az Ozsvald-költetről szándékoztam írni, de most, ahogy átfutom fejtegetésemet, látom, hogy tk. Ozsvaldról. csak keveset írtam Nagyon erősen visszhangzanak bennem még a közelmúltban^ zajló irodalmi vitáink (Üj Ifjúság, Iróklub) kérdései ahhoz, hogy elfogulatlanul, és csak Ozsvaldról tudnék írni. Ozsvald ürügyén de nem csak róla és neki szólva, lényegében azt próbáltam bizonygatni^ hogy tudomásul kell vennünk végre nekünk is, szlovákiai magyar toliforgatóknak ai költészet ábécéjét, az új-keresés, a kísérletezés követelményét az állandóan változó s maradéktalan kor-kifejezés felé s ebben, a szárnyalásban még az egyszerűség követelménye sem köthet meg senkit. TÖZSÉR ÁRPÁD, Az asszony vár SZŐKE JÓZSEF ELBESZÉLÉSEI Szőke József a rövid széppróza művelője. Eddigi irodalmi terméséből nyújt .ez a kis kötet egy csokorra való válogatást. Bár ez az író első megjelent könyve, Szőke korántsem a legfiatalab és egyáltalán nem kezdő tollforgató. Pályakezdése a szlovákiai magyar szellemi élet 1948 utáni feléledésével kapcsolatos és része van abban is, hogy fiatalságunk attól az időtől kezdve mindmáig következetes szocialista szellemű ideológiai nevelésben részesül £s lapok hasábjain keresztül. Az író tehetségének tartozunk azzal az- igényességgel, amellyel most itt első kötetének elemzéséhez hozzálátunk. Szőkének ez semmiképpen sem árthat. Könyvében-- nem csalódunk, hisz írásait lényegében fejlett világnézeti és művészi kvalitások jellemzik. Erényeinek méltányolása mellett
