Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - FIGYELŐ - TŐZSÉR ÁRPÁD: Egyszerűség és korszerű verselés (Ozsvald A. verseiről)
az albérletet kereső viszontagságaira stb. Vagyis az irányzók jó és éppen ezért Duba Gyula többnyire nem vaktölténnyel puffog- tat és nem a levegőbe. így van ez annak ellenére, hogy humoreszkjeink túlnyomó része a műfaj korlátok közé zártsága következtében nem túlságosan veszedelmes hibák ellen használja a gúny fegyverét. 2. Humoristát nehéz, sőt lehetetlen elképzelni ötletesség nélkül. Habár a kötetben van néhány kevés szellemességet felmutató, sikeresnek nem mondható mű, mint amilyen véleményem szerint például Az index, az Epizód, a Nagyvárosi románc, és találkozhatunk olyan írásokkal is, amelyek nem pályázhatnak az eredetiség babérjára (Rádióközvetítés), általában azt mondhatjuk, hogy a humoreszkek döntő többségében sziporkáznak az ötletek, amelyek csalhatatlanul eredetiek. Nagyszerű írás például a címadó mű, amelynek különösen frappáns befejezését kell dicsérnünk, vagy a Költőnő, a kitűnően telibe találó Egy csokor virág, a Potocskáné és a Felleg Kelemen súg. 3. Dubának van stílusa, amely egyéni, fordulatos és színes, ha nem is mondható hibátlannak. A hangvétel egészséges humorérzékkel párosul és ez a harmadik fő tényező, amely humoristává avatja. Érdekes megfigyelni, hogy Duba humorának meleg a színe; amikor gúnyol, nevettet, akkor nem felülről, mereven és hidegen teszi ezt, hanem együttérzően és így adja tudtul: az emberi gyarlóságok megváltoztathatók, csak rájuk kell döbbennünk, csak fel kell ismernünk őket. Tud bánni a nevetés fegyverével, tudja, meddig gyógyít és hol idéz elő görcsös keserűséget, dacos csakazértist. Duba számba veszi, kit és milyen jelenséget bírál és eszerint adagolja orvosságként és nem méregként a nevetést fakasztó szót. És ez végeredményben azt jelenti, hogy ismeri, szereti az embert és ismeri a kezében levő fegyver erejét is. A nevető embert ezért fogadjuk örömmel és szeretettel. Kell, nagyon kell ilyen formában is a bíráló hang, kell, nagyon kell az embereknek a nevetés. Büszkék lehetünk arra, hogy irodalmunk nevelt ki egy humoristát, ami nem mindennapi dolog. Az irodalomnak ez a területe manapság bizony szegényesnek mondható, ami azzal is magyarázható, hogy az íróra itt váró feladatok csak látszólag könnyűek, valóban igen nehezek. És Duba Gyula jól megállta a tűzkeresztséget, első kötete komoly sikerként könyvelhető el. Ez a tény kell, hogy többet-akarásra ösztönözze. Ügy hisz- szük, megvan minden adottsága ahhoz, hogy még keményebb fába vágja fejszéjét. Ehhez csak egy lépést kell tennie: a hu- moreszktől, a tréfás karcolattól a mélyebb- renyúló, a még többet mondó szatíráig. GÄLY IVÁN Egyszerűség és korszerű verseiés (Gondolatok Ozsva'd Árpád „Júdása én nem lehetnék“ című verseskötetének olvasása közben). Ozsvald a legtermékenyebb költőink egyike. Legalábbis a közönség felé. Ugyanis a „harmadvirágzás“ költői közül ez idáig egyedül neki jelent meg — az első közös kötetet is számítva — három vers- gyűjteménye. Mielőtt íráshoz ültem volna, elolvastam mind a hármat egyszerre. Engedtem szabadon átfolyni magamon a verseket, s kíváncsian figyeltem, hogy milyen világképet mosnak belém. A három fiatal költő Ozsvaldja bizony eléggé kontúr nélküli, szétfolyó hangulatvilágot teremtett bennem, de a Tavasz lesz újra kedves olvasása közben már határozottan körvonalazódott, rendszereződött a kép, csomósodtak a sarkalatos témaközpontok. Az öt ciklus szinte jegyzőkönyv- szerű pontossággal adja a faluról városba jött csendes szemlélődő ember gondolatvilágát. Az „Emlékszem jól“ és a „Nem nagy szavak“ — szociális kérdések.
