Irodalmi Szemle, 1959

1959/2 - HAGYOMÁNYAINK - Proletár harcosok emlékeznek

OftÖS KATONÁK előre ! i

Uitz Béla plakátja

említ, akiket a Tanácsköztársaság alatt kivégeztek, és ebben a számban azok az ellenforradalmárok is benne foglaltattak, akik harc közben estek el a Dunántúlon. Sőt ez a vádirat még ilyesféle állítólagos „adatokat“ is tartalmaz: „Két ismeretlen váltóőrt ismeretlen helyen meggyilkoltak.“

Három-négy méter széles cellákban gyakran hatvan-hetven elvtársat zsúfoltak össze. A csendőrök éjjel-nappal kihallgatásokra hurcolták őket. Sokan azt sem tudták, miért kerültek börtönbe. Láttam két megtermett, jól öltözött Ganz-gyári munkást, akiket két csendőr kísért a kihallgatásra. A munkások bűntelenségük tudatában bátor léptekkel haladtak végig a folyosón. Amint megtudtuk, az úgynevezett „gumipárnás“ szobában hallgatták, ki őket. Másfél óra múlva kerültek vissža, a kopók erőszakkal vonszolták végig a folyosón a két öntudatlan embert és belódították a cellába. A munkások teste tele volt sebbel, kék folttal, ruhájukat cafattá tépték, és attól vesztették el eszméletüket, hogy kihallgatás közben a mellükre ugráltak — csoda hogy be nem törték a mellkasukat.