Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - HAGYOMÁNYAINK - VTETOR MÁRTON: A Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság kulturális politikája
a tanácsállam birtokába mentek át, a könyveket az állam adta ki, terjesztette és fordíttatta. A magyar tanácsállam írói direktóriumának tagjai voltak Babits Mihály, Balázs Béla, Barta Lajos, Bíró Lajos, Kassák Lajos, Móricz Zsigmond, Osváth Ernő. Az írói választmány névsorában találjuk többek között Heltai Jenő, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Várnai Zseni neveit. Az írók szakszervezetének elnöke Bíró Lajos lett s a végrehajtó bizottságba választották többek között Móricz Zsigmondot, Szabó Dezsőt, Kassák Lajost. A direktórium és a szakszervezet megalakulásáról Móricz Zsigmond a Pesti Hírlap 1919. május 11-i számában megjelent cikkében emlékezett meg: „Soká megilletődve olvasgattam ma egy hosszú névsort. írók, magyar írók, 550-en, kész emberek, tolinak élők és toliból élők, 550 ír ô-mester ember szakszervezetbe tömörült.“ A népbiztosság előbb említett irodalmi osztálya e tekintélyes írógárda tevékeny részvételével kezdett hozzá az irodalom problémáinak megoldásához. A Pesti Hírlap már 1919. április 18-án közölte Balázs Béla előadását az irodalmi művek elbírálásáról. „A cenzúra az irodalomban nem lesz elkerülhető - mondotta — hiszen a cenzúra eddig is volt, a szerkesztők és lektorok a szerkesztőségekben eddig is kiválasztották, hogy minő közlemény jelenhet meg és minő nem... Maguk az írók fognak cenzúrázni, mintegy irodalmi esküdtszék fog kialakulni.“ E terv értelmében az írói direktórium tagjai egyszersmind a Szellemi Termékek Országos Tanácsának és az állami kiadóhivatalnak lektorai is voltak. Ezek javaslatára 143 író kapott havonta rendszeres támogatást, 58 író pedig ösztöndíjat. A Tanácsköztársaság első három hónapja alatt 334 könyv és brosúra jelent meg közel 26 millió példányban. A Tanácsköztársaság idején megjelent szépirodalmi művek között ilyeneket találunk: Juhász Gyula: Ez az én vérem (versek), Komját Aladár: Üj internacionálé (versek); Molnár Ferenc: Széntolvajok; Peterdi Andor: A föld énekel; Proletárok Verseskönyve (Ady, Csizmadia stb.); Szemelvények a magyar forradalmi és szociális költészetből; Várnai Zseni művei: Anyám, Gracchusok anyja, Vörös Tavasz. A szlovák irodalomból megjelentek magyar fordításban J. Gregor Tajovský: Falusi történetei. A nyugati írók műveiből Balzac, Anatole France néhány munkája. A kommunisták hősies harca és programja, a proletárhatalom célkitűzései nagy hatással voltak az írókra, annak ellenére, hogy az irodalom és művészet eszmei irányításának kérdéseit nem dolgozták ki részletesen és ennek folytán ellentmondó nézetek is megnyilvánultak. A kommunista eszmék hatására több, korábban haladó magyar polgári író vált ekkor kommunistává, pl. Balázs Béla, Barta Lajos, Gábor Andor, Illés Béla, Nagy Lajos, Révész Béla, Várnai Zseni. Az ideológiai kérdések tisztázódásának ma is érdekes és gondolkodásra késztető bizonyítéka többek között Nagy Lajosnak Világszemlélet az irodalomban c. cikke, amely 1919. április 10-én jelent meg a Vörös Lobogóban. „Mi az, hogy világ- szemlélet? — kérdezik tőlem az írók, akiknek nincs világszemléletük, tehát nem is írók, vagy van világszemléletük, de rossz, tehát rossz írók,“ — kezdi cikkét és így folytatja: „Minden tagadás ellen hangosan kiáltom: csak az igazi író, akinek egységes világszemlélete van, valamennyi létező és lehetséges világszemlélet között pedig csak egyetlen egy a helyes ... Nincsen V art pour V art művészet, művészet a művészetért, mert ha ez volna is és érték volna, értékét a művészet a művészetért produktumnak az a másik művészet adná, amelyikért való volna, tehát az agitatív erejű, az igazi művészet. Az író alkotásának értékét
