Irodalmi Szemle, 1959

1959/2 - HAGYOMÁNYAINK - VTETOR MÁRTON: A Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság kulturális politikája

óriási erőfeszítést kívánt. A magyar munkásosztály számára az ellenforradalmi intervenciós hadjáratoknak, a belső ellenség támadásainak elhárítása, a gazdasági építő munka megszervezése és a proletárhatalom államszervezetének kiépítése ezernyi halaszthatatlan intézkedés végrehajtását jelentette. A Szlovák Tanács- köztársaság megalakulása és rövid létezése is a proletárhatalom védelméért folytatott elkeseredett és véres harcokkal volt egybekötve. E szinte emberfeletti megerőltetés és harcok közben a kulturális problémák mégsem szorultak háttérbe, hanem ellenkezőleg, megoldásuk érdekében minden szükséges erőt mozgósítottak és megkezdték a szocialista kultúra alapjainak megteremtését. A magyar munkásosztály néhány rövid hónap leforgása alatt nagyobb kulturális előrehaladás alapjait vetette meg 1919-ben, mint a kizsákmányoló uralkodó osztályok évszázadok alatt. A szlovák forradalmi kormányzótanács szem előtt tartva Lenin tanítását, hogy a munkatermelékenység fokozásának feltétele a dolgozók műveltségének, kulturális színvonalának emelése, maga is megtette e téren az első lépéseket. Mindez persze azért sikerült, mert a haladó értelmiség igen jelentős része, főleg a pedagógusok, tudósok, írók és művészek őszinte lelkesedéssel fogadták a tanácshatalom megalakulását, a proletariátus mellé állottak és aktív részt vettek a kommunisták kulturális intézkedéseinek kidolgozásában és végrehajtásában.

* * *

Az iskolareform irányelveit a Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártjának kongresszusa 1919. júniusában így határozta meg: „Minden oktatás állami feladat. Az iskolának, amely eddig a burzsoázia osztály uralmának támasz- téka volt, a szocializmus megvalósítására lelkileg kell alkalmassá tenni az új nemzedéket. A vallásos és történelmi elemekből összetett régi világfelfogás helyett a tudományok igazságain és a munka ismeretein kell nyugodnia az új nevelésnek ... A testi és szellemi munka között mesterségesen megnövesztett különbséget éppen úgy ki kell küszöbölnie az új iskoláztatásnak, mint a város és falu ismeretvilága között tátongó szakadékot. Minden dolgozónak a tudomány és a munka alapismereteinek ugyanarra a mértékére van szüksége és joga. Ezért az iskoláztatás kötelező idejét fokozatosan ki kell terjeszteni 18 évig ... Az ösz- szes főiskolát meg kell nyitni a proletár ság odavaló rétegei számára, a munkás - igazgatás helyes keresztülvitelére teljesen kiépített munkásegyetemet kell felállítani.“

Ezen irányelvek alapján elkészült az új iskolarend, amelynek 1919. szeptemberében kellett volna teljesen életbelépnie.

Az iskolák államosítása június közepére Magyarországon befejezést nyert és a Szlovák Tanácsköztársaság területén is megvalósult. Állami igazgatásba vették a tanítóképezdéket és pedagógiai intézeteket, és a pedagógusokat felvilágosították az iskola szerepéről az új társadalomban. Az iskolaügy és a népművelés a tanácsok külön szerveinek, a közművelődési bizottságoknak és azok végrehajtó bizottságainak kezébe ment át; ezek az iskolaköteles gyermekek szüleiből, tanítókból, tanárokból és gyermekorvosokból állottak. Egyidejűleg megalakultak a pedagógusok szakszervezetei, amelyek segédkeztek az iskolaügyi és népművelődési szervek kiépítésénél.

Az új tanterv előkészítése és a pedagógusok átképzése természetesen hosszú időt követelt. Ezért az előkészületben levő átszervezésre és a háborús viszonyokra