Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - L. KISS IBOLYA: Bilincsek (Színjáték L. N. Tolsztoj életéről)
tani törvények szerint... Később rájöttem, hogy a nyárfákban, a ködfoltokban egyformán megy végbe a fejlődés folyamata. S ekkor jött a kérdés: fejlődés? ... Miből? ... Miért? Meddig? S akárhogy is megfeszítettem agyamat, mégsem tudtam rá feleletet adni. (Hallgat, majd kis szünet után) Itt pedig, közel a természethez, kezdtem megismerni az élet törvényét. Negyedik jelenet. Előbbiek, egy inas INAS (díszes livrében, kesztyű a kezén. Mély alázattal): A méltóságos grófnő kérdezted, hogy a verandán szolgáljuk fel a villásreggelit vagy az ebédlőben? TOLSZTOJ (kedvetlenül): Eh, az olyan mellékes, hogy hol. INAS: S hogy a gyerekek is ott lehetnek? PETRICKIJ: Mindenesetre! Drága kis porontyok! INAS (meghajlik s el.) PETRICKIJ (feláll): Én most átöltözködöm, ha ilyen kedves társaságunk lesz. (Az ajtóig megy, visszafordul. Élénken.) Hány éve vagy nős, Levočská? TOLSZTOJ: Hét éve. PETRICKIJ: Csak hét éve??? S hét év alatt öt gyerek? (Elneveti magát.) Nagyon tehetséges ember vagy, Levocskám!... No, a viszontlátásra! (El.) Ötödik jelenet. « Tolsztoj, a dada DADA (Rendkívül csinos parasztnő, a veranda felöl jön halkan. Az asztalon keres valamit.) TOLSZTOJ (felrezzen, felül fektéből): Mi az? Mit keresel ebben a szobában? DADA: A grófnő küldött a kulcsokért. TOLSZTOJ: Miféle kulcsokért? DADA: A vetőmagot akarja kiadni a béreseknek és a magtár kulcsát itt felejtette valahol az asztalon. TOLSZTOJ (merőn nézi): Te melyik béresünknek vagy a felesége? DADA: Én? (Nevet) Egyiknek sem. Én a kis Marjonkának vagyok a szoptató dajkája. TOLSZTOJ: Daj-ká-ja? DADA: Nem tetszett tudni? Tegnap óta én szoptatom. TOLSZTOJ: Nem értem... Mit csinálsz? DADA: Szoptatom a kis aranyost. TOLSZTOJ: Hihetetlen! A mi gyerekünket te szoptatod? DADA (nevet): Jó tejem van nekem, kérem szépen. Ne tessék aggódni, meg fog hízni tőle a kicsi, most úgyis elég hitvány bőrben van. TOLSZTOJ: Természetesen a te gyereked is veled van. DADA (sóhajtva): Ö, hova tetszik gondolni? Hogy hozhattam volna ide, a kastélyba az én kicsinyemet? TOLSZTOJ: És volt szíved elhagyni?
