Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - B. DÁVID TERÉZ: A Vidor család (Színjáték-részlet)
B. DÁVID TERÉZ A Vidor család Színjáték két részben epilógussal. Részlet az első részből. Történik Kassán, 1939-ben. SZlN: Vidorék lakószobája. Három ajtó: hátul az előszobából, jobbról, balról a konyhába, illetve hálószobába nyílnak. A berendezés egyszerű, majdnem hiányos. Varrógép, szabóasztal, kopott ebédlőasztal különböző székekkel, cserépkályha, előtte rongyos fotel. Sezlón, felette fapolc könyvekkel. Sikált padló, háromszárnyú ablak — függönyök nélkül. Az előszoba ajtón fogas kabátokkal. (A szobában Vidor, Vidorné, Marika és Magda. Az előszoba ajtónak támaszkodva áll Anna és nevet. Vidáman, őszintén, gondtalanul. 26 — 27 éves. Nagyon szép, az anyjára hasonlít. Ő a legjobban öltözött Vidor. Utána Kállai is bejön a szobába. Körülbelül egykorú Annával. Csinos, fiatal rendőrtiszt. Mindketten behavazva, mintha hógolyóztak volna. Kállainak azonkívül a féloldala is fehér, úgy látszik, elvágódott a hóban.) KÁLLAI (tisztogatja egyenruháját): Megverem a lányát, Vidor néni... VIDORNÉ (visszatért előbbi helyére): Verje fiam, ha megérdemli. . . KÁLLAI: Nem tisztel sem istent, sem hatóságot... ANNA: Ügy hasraesett előttem, hogy vitéz főkormányzója előtt sem különben ... KÁLLAI: Megbírságolom a házmesterüket. Nem tisztogatja a gyalogjárót... ANNA: Pedig alig egy ujjal értem hozzá . . . MAGDA (elhülve): . . . Te . . . te hozzáértél . . . ? ANNA: Szemtelenkedett! KÁLLAI: De tisztességes szándékkal, könyörgöm . . . ANNA (végre elhalkult a kacagása): Ilyen uniformisban még jószándékkal se érintsen senki. . . KÁLLAI: Ha levetem . . . könyörgöm . . . nem házasodhatunk össze. Éhen halunk mind a ketten ... ! ANNA: Ha pedig viseli. . . elmegy magától az étvágyam ... KÁLLAI: Azért beszél így, mert még sohasem halt éhen . .. VIDOR: És maga már hányszor halt éhen, barátom? KÁLLAI: Hát egészen még soha... de a közelében már jártam. Tetszik tudni, édesapám elesett a világháborúban. Kedves anyám úgy táplált bennünket,, mint Jézuskrisztus a híveit... egy kenyérből négyezret... VIDORNÉ: Kiadós kenyér lehetett. Derék gyerekek fejlődtek belőle . . . KÁLLAI: Hát igen, kezitcsókolom. Kedves anyám könnyeivel sózta, verítékével
