Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - NYELVMŰVELÉS - PESTHY MÁRIA: Néhány megjegyzés A csősz feleségének magyar fordításához

A kering éppen gyakoritó jelentése következtében az első két sor összefüggését is megmásítja, azaz úgy értelmezhetjük a sorokat, hogy ti. ahhoz, hogy a sólyom szárnya égbe villanjon, elég, ha fent a sas kering. Pedig tudjuk, hogy ez félreértés.

Az idézetbe nem illő, erőltetett szókapcsolat a „szállni lázit“. Hisz itt nincs szó forradalomról, lázadásról; a szerző csak ennyit mond:

plamenným krídlom šibe hor’,

azaz igyekszik felfelé. Vegyük még szemügyre a befejező sorokat is.

Egy pillanat csak míg felettünk égből szőtt száluk átsuhan, s már játszi kedv virágzik ebből mint a szivárvány pántlikája borongó tölgyön úgy cicázna . . .

A dallamos költői sorok és az egész Beköszöntő fennkölt hangulatát agyonüti a ci- cázás.

A bevezető rész részletes tárgyalása után még néhány a műből kiragadott idézetben is mutassunk rá a stilisztikai fogyatékosságokra.

Az elbeszélés kezdetén mindjárt zavar bennüket az, hogy erdészkunyhóról olvasunk, pedig sejtjük, hogy a főszereplő lakásáról, tehát a csőszkunyhóról van szó. Az erdész — csősz szavak váltakozó használata már azért is helytelen — eltekintve attól, hogy mindegyik más és más fogalmat jelöl —, mert az elbeszélésben szerepel a csőszön kívül erdész is. így csak helyes következtetéssel tudjuk megállapítani, hogy valóban mikor van szó a csőszről és mikor feljebbvalójáról, az erdészről. A csősz az erdésznél alárendeitebb foglalkozást jelöl, ezt lakásuk is tükrözi; ezért nem beszélünk erdészkunyhóról, hanem erdészlakról vagy -házról, ezzel szemben nem létezik a csőszlak elnevezés, hanem csőszkunyhó vagy csőszház.

A cselekménybe nem illő szóhasználat mosolyra deríti az olvasót a következő sorokban, amelyekben a főhős szinte mulatságosnak tűnik a fordításban, pedig a szerző vele érez és sehol sem teszi nevetségessé. Képzeljük el, ahogy Mihály a nagyúri kastélyba lép (libben):

s minthogy bocskorban haik a lépés némán, mint száll az árny s a nézés,

a fényes nagy terembe libben, (40. o.)

A költemény gyengéit sokszor okozza, hogy a fordító a lehető legtökéletesebb forma kedvéért feláldozza az eredeti sorok értelmét, sőt a magyar sorok értelmét is, vagy legalábbis homályba burkolja. Bizony csak fantáziánk és a szolvák eredeti segítségével értjük meg néhol e sorok értelmét.

Lássunk ilyen csődbejutott mondatszerkesztési kísérletre néhány példát! Az erdő csendjéről:

s a csendességbe belezendül, len vtedy tiež čo vzruch sa stane,

csak akkor vagy tán új tavasszal ak totiž poozvú sa jare.

juhnyáj mellett ha hangja nyargal, keď statky ženú na košiare mit akiokba 'hajinak pásztorok . .. (29. o.)

A magyar szövegben nem világos, minek a hangja nyargal, valamint azt se értjük, hogy miért hajtják a hangot (és nem a juhnyájat) az aktokba!?

Az erdei út leírása:

. . . gáton a poneváč sa hadí prieči inkább csak kúszik, mint vezet — i sama jaksi sa len kradie,

veszélytől félve, meglehet, — jak keby bola v nebezpečí —

inkább a cselt és gáncst mutatja, viac podobá sa podvodom, minthogy amerre út lehetne, než pravde, že by viedla tade:

s ha mégis út, a tévely útja. je cestou, ale — poblúdenia.

(29. o.)