Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - HÍD - CSANDA SÁNDOR: Megjegyzések A kuruckor költészete című antológia szlovák verseiről

tétyre hivatkozva anakronizmusnak tart egy-két szót. Matunák ekkor az almanach szerkesztőségének írt levelében közölte; valószínűnek tartja, hogy apja, akitől e dalokat kapta, átírt egyes részeket, sőt az is lehet, hogy némelyik teljesen az 6 szerzeménye. A problémával részletesebben azóta sem foglalkoztak.

Mi elsősorban az állítólagos szlovák kuruc népdalok mondanivalóját fogjuk elemezni, s úgy véljük, hogy a szlovák nyelvű álkuruc és kuruc költemények problematikájából hasznos tanulságot vonhatunk le a magyar irodalomtörténet számára is. Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy az itt közölt három surányi „kuruc“ népdal (a többiről és a históriás énekekről majd az említett tanulmányomban lesz szó) olyan eszméket is tartalmaz, amilyeneket a szlovák kurucok nem ismertek.

Az erdélyi antológia szerkesztői az előszóban éppen ezekből a hamis motívumokból idéznek mondanivalójuk alátámasztására. Ilyen anakronizmus pl. a magyarszlovák összefogás a németek ellen nemzetiségi alapon. Az egykorú szlovák feljegyzésekben és irodalmi alkotásokba^ egészen másként értelmezik a nemzet fogalmát, mint a XIX. vagy XX. században. A kuruckorban még véletlenül sem írtak le olyan sorokat, mint az állítólagos surányi kuruc dalban:

Nebojme sa bratia,

Uhri a Slováci.

Hej, ukážme tým Nemcom Akí sme vojaci.

Ne féljünk testvérek,

Magyarok és szlovákok.

Hej, mutassuk meg a németnek Milyen katonák vagyunk.

Abban az időben Magyarországon még nem alakultak ki a modern, polgári értelemben vett nemzetek: nem voltak nemzetiségi ellentétek magyarok és szlovákok között, de nem lehetett ilyen értelemben vett nemzetiségi összefogás sem. Az akkori szlovákok a legtöbb esetben Uhor (Hungarus) szóval jelölték a magyarok „nemzetiségét", amin nyilvánvalóan nem a mai értelemben vett nemzetiséget, hanem politikai-földrajzi fogalmat értettek. (A szlovák irodalomtörténészek és történetírók ma is Uhorsko, uhorský szavakkal jelölik az 1918 előtti Magyarországgal kapcsolatos fogalmakat, míg az 1918 utáni időszakra a Maďarsko, maďarský kifejezéseket használják.) Ennek a kérdésnek a kuruckor magyarországi kutatói sem szenteltek kellő figyelmet. Pl. A Rákóczi-sza- badságharc történetéből c. könyvben14) éppúgy használják a nemzeti szabadságharc és a nemzeti összefogás kifejezéseket, mint az 1848-as forradalommal kapcsolatban, pedig a magyar nemzet fogalma Rákóczi korában még általában Magyarország népét, jogi értelemben pedig a magyarországi nemességet jelentette. Másként azt sem tudjuk megmagyarázni, hogy a legöntuda- tosabb szlovákok miért szimpatizáltak Rákóczi harcával és miért fordultak szembe 140 év múlva Kossuthéval.

Nem lehet célunk, hogy ezt a kérdést itt részletesen kifejtsük. Aki kételkedik állításunkban, hasonlítsa össze, hogyan írnak az egykorú szlovák írók Rákóczi felkeléséről azzal, amit a 48-as forradalommal kapcsolatban írnak Kossuth szlovák kortársai. Daniel Krman mély szimpátiával írt a kurucokról,15) és Rákóczi jóváhagyásával XII. Károly svéd királynál is járt küldetésben, míg Štúrék, a szlovák nemzeti öntudat első jelentős képviselői az irodalomban, fegyveresen is szembeszálltak Kossuthékkal.

A surányi dalok tartalmából kétségkívül meg lehet állapítani, hogy nemzetiségi eszméik nem a kuruckorból valók,

14) A magyar történészkongresszus előadásaiból. Szikra, Bp., 1954.

!5) Rendkívül érdekes ebből a szempontból Krman oroszországi útleírása, melyet eredeti kéziratból Gustáv Viktory most fordított le latinból szlovákra.