Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - SZABÓ BÉLA: Naplórészlet
S Z A B Ö BÉLA Naplórészlet 1956. december 11., kedd. Mi, itt Csehszlovákiában aggodalommal figyeljük a magyar ellenforradalom utóhatásait. Az események újra kiéleződtek a sztrájk miatt. Most dől el, milyen erős a népi hatalom, a Kádár-kormány. Egy pillanatig sem kételkedem benne, hogy győzni fog, csak attól tartok, hogy ez újabb áldozatokkal jár majd. Komoly izgalommal várom a további fejleményeket. A magyar rádió egyelőre semmi pontosat nem közöl és ez a tény éppoly lehangoló, mint nyugtalanító. A magyar írók zöme még mindig nem tudja, hol a helye. Jómagam, őszintén szólva, a munkástömeg éktől várom, hogy előbb-utóbb rájönnek, merről fúj a szél, a józanság, az együvétartozás rávezeti őket arra, mégpedig sokkal hamarabb, mint ahogy az írók hiszik. Hogy milyen súlyos az értelmiség körében a helyzet, arra világosan rámutat Illés Béla nyilatkozata a Humanitéban: Eddig az írók részéről egyetlen olyan szó sem hangzott el, amely a Kádár-kormány ténykedését a súlyos időben helyeselné, holott Kádár elvtársban igazán bízhatnának, a szenvedés feljogosítja arra, hogy intézkedéseit, tetteit bizalommal fogadják. Kinek higgyenek, ha nem neki ? . .. 1956. december 13. Oly alacsony a vérnyomásom, hogy naponta két-három feketét iszom. Fekete nélkül sokszor szédülök. Hiába, szervezetem kimerült. Csak most érzem, hogy a fasizmus évei nem múltak el nyomtalanul felettem és bár nem voltam koncentrációs táborban, a rettegés kitörülhetetlen nyomot hagyott rajtam, testem-lelkem egyaránt megsínylette. .. Senki se csodálkozzék hát, hogy a magyarországi ellenforradalom, amely a fasizmus dühét és kegyetlenségét tükrözte, engem irtózattal töltött el . . . Valahogy úgy tűnik fel nekem, mintha a fasizmus óriás alvilági sárkány lenne és noha a fejét már levágták, hatalmas végtagjait még mindig fej- veszetten dobálgatja és igazi lényéhez híven pusztít, rombol. Naplómban sehol, egyetlen szóval sem említettem, hogy a magyarországi ellenforradalom alatt a fasiszták milyen kegyetlenkedéseket vittek véghez, holott eleget hallottam, szemtanúkkal is beszéltem, de fölöslegesnek tartom feljegyezni, a hitlerizmus után nem mondanék vele semmi újat, semmi meglepőt, hisz az orgoványi „hősök“ ivadékainak igazán nem kellett a szomszédba menniük a kegyetlenkedésből órákat venni.
