Irodalmi Szemle, 1958

1958/1 - HÍD - SAS ANDOR: Cseh nemzetébresztő a diéták városában

ragaszkodott az előírt tankönyvhöz. Majd így folytatja: „Itt hiányzik egy irodalmi középpontul szolgáló szervezet. De hogyan is jöhetne létre a bécsi rendőrség árgusszemei előtt? A tanároknak ragaszkodniok kell a régihez, „mert ami régi, az jó“ — ez a legfelsőbb hely akarata; aki ennek az akaratnak a szolgálatában áll, úgy kell tanítania, ahogyan megparancsolják. Virozsil Antal később a pesti egyetemen a jogi kar tanára volt és a Bach-korszakban a forradalom leverésétől kezdve 10 éven át mint az egyetem rektora működött és bizony ekkor nem követte Palacký tiltakozását az ellen, hogy a professzorok térdet- fejet hajtsanak a legfelsőbb hely parancsszava hallatára.

Ami Palacký társadalmi elhelyezkedését és kapcsolatait illeti, mint a líceum növendéke megismerkedett az intézet professzorjaival és diáktársaival. Az utóbbiak közül első sorban említendő Ján Benedikti, akivel a cseh verstechnika kérdéseiről vitatkozott, mert Benedikti a hangsúlyos, Palacký pedig az időmértékes verselésnek volt híve, azután a későbbi archeológus Šafarik, aki 3 esztendővel volt idősebb nála s mivel közben Jena egyetemét is megjárja, onnan frissen hozott esztétikai és történeti ismereteket közvetít számára. A költő Kollár 5 sztendővel volt idősebb Palackýnál, és líceumi tanulóéveinek egy része egybeesett Palacký tanulóéveivel. A líceumi tanárok a filozófiai-teológiai évfolyamokban többségükben német egyetemen tanult protestánsok voltak, közülük a modori származású kantiánus, Grosz János professzor gyakorolt jelentékeny világnézeti hatást Palackýra.

A tanárokról Kollár véleménye sokkal kedvezőtlenebb, mint Palackýé, aki kapcsolatait később is fenntartotta többel, így Zsigmondy tanárral, a metafizika é^ a lélektan előadójával, akinek családjáról a magyar irodalom történetében is vai; említés, mert a kisdiák Jókai Mór mint cseregyerek Zsigmondyékhoz került német szóra.

Palacký a líceum eminens növendékei közé tartozott, azonban azt a széleskörű tudást, amely társai között és később azokban a körökben, ahol megfordult, tekintélyt biztosított neki, nem az iskolában szerezte, hanem fáradhatatlan önképzés útján.

Már a líceumban feltűnt verselőképességével. Ha valamelyik professzort, például a szlovák nyelv katedráján működő Palkovičot névnapja alkalmából üdvözölni kellett, ő önti verses formába a köszöntést. A líceum iskola-ünnepélyein a tanulók négy nyelven: latinul, magyarul, szlovákul és németül^ mondanak verseket. Palacký mint szavaló lámpalázát leküzdve lépett fel 1816-ban a líceum újévi ünnepélyén, de az is megtörténik — ami Petőfi esetében is előfordult 1843-as pozsonyi tartózkodása alatt —, hogy líceumi diáktársa számára írt verset, amelyet az mint a magáét ad elő, de a sikernek az igazi szerző, Palacký is örül hallgatagon. Palkovič már 1813-ban és 1814-ben foglalkoztatja tehetségesnek felismert tanítványát azzal, hogy hadijelentéseket és híreket fordíttat vele németből az általa szerkesztett hetilap, a Týdennik számára. (Palacký önéletrajzában ír erről. PLN, I. kötet 7. old.)

Már mint a líceum felsőbb gimnáziumi osztályainak növendéke magántanítással, korrepetálással szert tett keresetre. Nagyon jól jött ez, mert Pozsonyba érkezésének esztendeje — 1812 — még alaposan érezte a napoleoni háborúk okozta államcsőd, az infláció és az 1811-es devalváció következményeit, általános volt a gazdasági ziláltság, a pénztelenség. Az is jól jött, hogy a líceumhoz tartozó Jeszenák-féle konviktusban alkalmazást kapott mint bizonyos munkát elvégző, szolgáló diák. Amikor apja erről tudomást szerez, megelégedettségének