Irodalmi Szemle, 1958

1958/1 - HÍD - SAS ANDOR: Cseh nemzetébresztő a diéták városában

trónusokat? Palacký szerint két párt áll egymással szemben: az egyik oldalon a fejedelmek, a másik oldalon a nép. A fejedelmeké a hatalom, ezt azonban a népből merítik; mert az erő és az elszántság a nép között van meg.

E gondolatok Palackýban 21 éves korában épp úgy éltek, mint a polgári törekvéseket megértő nemességben. Egyelőre csak zártkörű beszélgetések folyamán hangzanak el, hogy azután amikor 1825-ben országgyűlést hívnak össze, politikusok, szónokok és közírók a feudalizmussal elégedetlen értelmiség és kisnemes- ség nyilvánossága előtt szóvá tegyék. *

Palacký összebarátkozott a nyitrai alispán fiával, Ghyczy Miklóssal, aki Pestről írott levelében elpanaszolja Palackýnak, hogy mint patvaristának milyen unalmas aktamásoló munkát kell végeznie. (PLN II. kötet 42 old.) Ghyczy Miklós ugyanebben a levélben felháborodik az uralkodó „szörnyű deszpotizmus“ és a „visszataszító bigottizmus“ felett. Az okot az akkori nemzedéket megnyomorító nevelésben keresi. Erre 1820. január 12-én levélben a következő választ kapja Palacký- től:

Mindig és mindenütt létezik a jóravaló embereknek bár láthatatlan, de annál hatalmasabb köztársasága, ebben az ember részt vehet s letiprott reményeit újjáélesztheti. A világtörténelemben az a vigasztaló, hogy a népek életében szükségszerűen jelentkező nagy törekvések, miközben „a zsarnokság reakciós rendszere és az egyes korszakok sötét gondolkodású baglyai ellen küzdelem folyik“, nem semmisülnek meg, hanem helytállnak és érvényesülnek.

Palacký ekkor meg van győződve arról, hogy a népek élete a számukra szükségszerű fejlődés nagy útján alakul tovább, ennek a fejlődésnek nem tanácsos elébe vágni és nem lenne természetes sürgetni sem. Ez nem hangzik forradalmian, inkább maradi szellemű reformizmus érzik ki belőle. „Egyszer mégis csak eljutunk oda, ahova a világszellem törekszik, mert valamennyi nép, elérve a nagykorúságot, nem tűri, hogy korbáccsal intézzék dolgait, amelyeket ésszel, jogérzéssel és méltányossággal kell intézni.“ (PLN III. kötet 40 — 42. old.) Franklint, Kosciuszkót és Lafayette-et, tehát a köztársasági gondolat harcosait kell példának tekinteni. A napoleoni háborúk és átalakulások által nimbuszától megfosztott reakciós ellenpárt vajon elég hatalmas lesz-e ahhoz, hogy bitorolt ragyogását továbbra is megőrizze? Nem akarja talán tudomásul venni, hogy Amerika felszabadulása óta mi minden ment végbe a világon és a népek között? Arra is figyelmezteti Palacký a Pesten élő Ghyczyt, hogy „hazafias szívét“ nem szabad feltárnia akárki előtt, mert nem tudhatja, hogy valamelyik állítólagos barát nem áll-e a titkos rendőrség szolgálatában.

A fiatal Ghyczy Miklós 1823-ban kinevezést kapott mint kincstári ügyész a fiumei kormányzósághoz s Palacký 1823. január 17-én Komáromban tanúja annak, hogy apja, az alispán intelmeket intéz fiához, miként viselkedjék új beosztásában. Az öregúrnak legfontosabb mondanivalója az volt, hogy fia mint ügyész, amikor szükséges, a szegényeket és a jobbágyokat vegye oltalmába a földesuraság ellen s ajándékok és hízelgések által ne engedje magát megkörnyékezni, hanem maradjon rendíthetetlen az urakkal szemben. (PLN II. kötet 80 — 81. old.)

Végül említsük meg, hogy mit ír Palacký Virozsil Antal nevű pozsonyi barátjának 1821. február 23-án Bécsből, ahol tanítványaival az előző év novembere óta tartózkodott. (PLN III. kötet 50. old.) Ausztriában az oktatásügy megnyomorított. Ludwig Remboldot, a bécsi egyetem közkedvelt szabadgondolkodó filozófia tanárát már harmadszor vizsgálat alá vonták, mert magyarázataiban nem