Irodalmi Szemle, 1958

1958/1 - HÍD - SAS ANDOR: Cseh nemzetébresztő a diéták városában

a magyar kamarát 1784-ben áthelyeztette Budára, de a város a dikasztériumok nélkül is megőrizte jelentőségét mint a nemesi országgyűlés tanácskozásainak színtere. 1812 óta ugyan a háborús és a háború utáni nehézségekkel küzdő Habsburg-uralom nem tartotta szükségesnek országgyűlések összehívását, de a cenzúra szűrőjén át külföldről beszivárgó hírek beszéltek a Szentszövetség rendőri beavatkozásáról bárhol, ha a népi elégedetlenség tiltakozásokban, tüntetésekben, összesereglésekben megnyilvánult.

Az értelmiség munkakészsége és energiái tudományos igyekezetekre konvertá- lódnak, mégpedig igen gyakran azon a latin nyelven, amelyen az iskolákban a tanítás folyt, és amelynek értése és használata a nemesség osztálykultúrájához tartozott. Jellemző tünete a sajtónak, bármilyen nyelven jelenik is meg benne a külföldi hírek sokasága, ez bizonyos híréhség kielégítésére szolgált, és a híréhség azt is jelentette, hogy a belföldi mozdulatlanság iránt közöny és érdektelenség mutatkozott, valami változást vártak, jöjjön az bárhonnan, csak hozzon friss levegőt és hozza a változások lehetőségét és reményét.

A mesterkélten csendes és síma felszín mögött magánösszejöveteleken, ahol nem kellett besúgók fülelésétől tartani, érdekes beszélgetések folynak. Hallgassuk csak meg, hogyan beszélget 1819. december 25-én a fiatal Palacký a Pozsony- megyei tisztikar egyik tekintélyes tagjával, Jablánczy úrral — hosszasan és az akkori állapotok elemzésébe belemerülve — a politikai élet problémáiról, Európa állapotáról. (PLN I. kötet 51 — 52. old.)

Palacký mint nevelő működik a Komárom közelében, Csúz községben birtokos Csúzy családnál. Karácsonykor több család gyűlt össze Csúzyék pozsonyi lakásán, jelen voltak a családokhoz tartozó nevelők és tanítványaik is. A legtöbben táncolnak, közben Palacký félrevonul Jablánczyval s megállapítják, hogy csaknem valamennyi nép elégedetlen az egyes országokban most uralkodó rendszerrel és ennek az elégedetlenségnek gyökere Napoleon uralmának idejéig nyúlik visz- sza, amiden a régi feudális formák mindenkorra megrendültek.

1819-beh á líceum 3 éves teológiai-filozófiai tanfolyamát elvégzett Palacký már nem akar lelkész lenni és politikai világnézete teljes felszabadulást mutat.

A Jablánczyval folytatott karácsonyi beszélgetésben szó sincs arról a hajlon- gásról, amellyel szűklátókörű kispolgárok a Szentszövetség tagjait mint a béke visszahozásának mestereit magasztalták. Palacký szerint a nagykorúvá vált nemzetek most már nem akarják, hogy mint a gyermekeket vessző suhogtatásával félemlítséá meg őket, hanem kormányozzák a népeket ésszel és igazságossággal. Meg kell adni országainknak a szabad kormányzatot. Mindenütt érzik, hogy az egyes embernek mint személynek elvitathatatlan jogai vannak s a királyok nem rendelhetik alá a nemzeteket kényük-kedvüknek. Köztudomású, hogy nem a nép van a királyokért, hanem a királyok vannak a népért. Ezért az ország terheit vállaló és viselő polgárnak törődnie kell azzal, hogy vagyonát, erejét, áldozatosságát és életét mire használják. A polgár a vezetőkre gyakran mindent rábíz, ami neki a legkedvesebb, s teszi ezt abban a hitben, hogy áldozata a közjó javára válik; joga van tehát megkérdezni, mire fordítják mindazt, amit ő ad. A napoleoni önkényuralom utolsó idejében a nemzetek készek voltak mindent feláldozni fejedelmeik kedvéért. Ezek ezért meg is ígérték a népeknek azt, amit öntudatra ébredő emberek leginkább kívánnak — a szabadságot. Csak a rabszolgák és rabszolgasarjak törődnek bele akármibe, számukra minden mindegy. De a királyok által oly ünnepélyesen meghirdetett ígéret nem volt-e csupán csalétek, amellyel a népeket felbíztatni igyekeztek, hogy védjék meg az ingadozó