Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - HÍD - KAREL HYNEK MÁCHA: Dal Nagy-Idáról
sebb tehetség sem jelentkezett. Márpedig az irodalom fejlődése csak akkor mondható szervesnek, ha minden műfajban egyre újabb és új.abb fiatal írók lépnek fel. Mint már említettem, a drámaírásban ott vannak már a fiatalok. Természetesen előtérben a tapasztaltabb drámaírók állnak, számuk azonban kétségbeejtőn csekély. Štefan Králik után, aki az utóbbi esztendőkben elhallgatott, csak Peter Karvas képviseli drámaírásunk élvonalát, a többiek hátramaradtak. Ügy látszik azonban, Karvaš képes méltón teljesíteni azt a hivatást, amely a szlovák drámaírásban néki jutott. Felelősen, nagy invencióval és érett színpadismerettel, a drámai művek társadalmi hatásának világos tudatával úgy látszik, most érkezett el drámaírói munkásságának csúcspontjára. Csak az nyugtalanít, hogy irodalmunkban a maga nemében egyedülálló, magányos jelenség. A szlovák irodalom jelenlegi helyzetével kapcsolatos megjegyzéseinkben meg kellene említeni még sok más tényt is. Elsősorban a párt és az állam szerveinek gondoskodását az irodalom fejlődéséről. Szólni kellene továbbá a könyvkiadás kérdéseiről, az írószövetség munkájáról, meg kellene említeni az irodalmi folyóiratokat és végül szervesen idetartoznának az irodalmi kritikával foglalkozó észrevételek is. Ügy vélem, elég szakképzett kritikusunk van, akik rendelkeznek a hivatott irodalombírálókat jellemző több más tulajdonsággal is, mégsem voltunk képesek mindeddig felhasználni tehetségüket, nem voltunk képesek kellőképpen aktivizálni a kritikusokat. Márpedig az irodalomban is állandó, legnagyobb mérvű aktivitásnak kellene uralkodnia. Ezt az ismertető cikket leghelyénvalóbb talán ezzel a megállapítással lezárni: a szocialista nemzeti irodalmak minőségileg új jellege abban is megnyilvánul, hogy könnyebben juthatnak el a világirodalmi köztudatba, mint a múltban, a polgári társadalom idején. Dr. Andrej Mráz KAREL HYNEK MÁCHA HJclL ^Ka gj/ - Qdáiá L Tisztások zöld gyepszőnyegén száguld a szarvas sebesen, a sűrűség zöld függönye mögött az őz félénken elsuhan; egyik nap itt, másik nap ott ver tábort szabad ég alatt egy vándorló törzs - a cigányok népe. A kora hajnal rózsálló egén nagy szürke sasmadár kering felettük, a tiszta légben tág köröket róva les reájuk, majd így beszél hozzájuk: „Miért vagy oly bús, én tulajdon népem,
