Irodalmi Szemle, 1958

1958/1 - HÍD - DR. ANDREJ MRÁZ: Néhány észrevétel a mai szlovák irodalomról

tik manapság a szlovák irodalomban, mik a jellemző tulajdonságai és mire szolgál. Nehezen adhatnánk azonban összefoglaló képet a mai szlovák irodalom helyzetéről, ha nem ismernénk fel világosan fejlődési körülményeit, adottságait. A szlovák irodalom a múltban mindig egy szűk nemzeti értelmiségi réteg ügye volt, mondhatnánk légüres kulturális térben létezett, különösen olvasóinak soraiban elszigetelten a világirodalomtól. Társadalmunk szocialista átalakulása és a vele összefüggő kulturális forradalom nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is gyarapítja a szlovák irodalom olvasóközönségét, amelynek érdeklődése,immár szervesen kiterjed a világirodalomra is Ezek tehát olyan tényezők, amelyek a múltban semmiképpen sem nyúlhattak bele mélyrehatóbban és szervesen a szlovák nemzeti irodalom fejlődésébe.

Ma azonban egyre erőteljesebben éreztetik hatásukat. Törvényszerűen kifejlődik és megsokszorosodik az irodalom kapcsolata az élettel és a tömegekkel. E fejlődés mai foka szemmeliáthatón megnyilvánul magukban az irodalmi művekben is. 1945 után még léteztek olyasféle kísérletek, hogy a szlovák irodalmi életet a hanyatló polgári irodalomhoz kapcsolódó egyes irányzatok szerint taglalják. Ezek az irányzatok viszonylag hosszú életűek voltak, ma azonban már csupán peremjelenségekként bukkannak fel. A szlovák irodalom domináns törekvése az lett, hogy megteremtsük a szocialista és realista kultúrát. E törekvés nem voit és nem is lehetett csupán elméleti követelmények gyümölcse, törvényszerűen nőtt ki társadalmi törekvéseinkből és realizálódik a művészi alkotó munkában. A szocialista realizmusért folytatott harc a szlovák irodalomban az utóbbi évtized folyamán különféleképpen nyilvánult meg, nem egyszer dogmatizmusba és sematizmusba torkolt. A szocialista művészet elveiért vívott harc a jövőben is folytatódni fog, alapvető célkitűzései azonban mind elméleti téren, mind a művészi alkotómunka területén nem elérhetetlenek. A szocialista művészet nem vulgarizál., nem torzít el semmit, az egész emberi természet kifejezője, beteljesíti a szocialista humanizmust és mindezeket egyenértékűn, minéi hathatósabban, realista művészi módszerekkel igyekszik kifejezni.

A szlovák irodalom jelenlegi állapota arról tanúskodik, hogy az irodalmi törekvésben létezik ilyesféle közös platform, amely írói alkotás szempontjából az egyedüli gyümölcsöző és egyedüli helyes kiútat jelenti. Az elmúlt évtizedektől eltérőn a mai szlovák irodalmat nem osztályozhatjuk irányzatok szerint. Ez az irodalom dús és sokszínű kíván lenni, de nem programszerű csoportjainak nagy száma révén, hanem azáltal, hogy terjedelmesen és sokrétűn testesíti meg közös programját, amely szerint az élet távolságait és mélységeit a maga nemében legigényesebb és művészileg legfeljettebb egységes irodalmi módszerrel fejezi ki, ugyanakkor azonban nem fojtja el az egyéni hajlamokat, az egyéni stílust. A szocialista művészet nem nyomja el az egyén pozitív képességeit, ellenkezőleg, felszabadítja és a társadalom javára használja fel őket.

Ezeket a fentiekben szűkszavún megfogalmazott tényeket igen érzékenyen tükrözik vissza a jelenkori szlovák irodalmi alkotások. Akadnak még sokan, akik szíves-örömest bizonygatják, hogy mai irodalmunk, különösképpen pedig egyes műfajai hanyatlóban vannak. Az efféle elégedetlenségnek meglehet a maga jó oldala is, különösképpen irodalmi kritikusainknak nem ártana, ha e tulajdonságuk jobban kifejlődnék. Egészben véve azonban a tárgyilagos megfigyelőnek aligha kell sötét borúlátásba esnie irodalmunk mai állapota láttán. Örvendetes különösképpen az irodalom fejlődési irányzata és a társadalomhoz való aktív viszonya. Elégedettek lehetünk egyes művekkel is. Még akkor is, ha mai igényekkel mér