Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - PÉTERFY GYULA: Emberek hétköznapjai (karcolatok)
P É T E R F Y GYULA Emberek hétköznapjai (karcolatok) Százötven korona Ül az asztalnál és keze kissé remeg. Homlokán, ott, ahol a homlok kidudorodik, két ér dombosítja a sima felületet. Tekintete látszólag nyugodt, de néha apró villanások lobbannak a szemekben, a harag, a düh, az öröm vagy a csalódás fényei. Mióta ül itt? Nem tudja — nem érdekli. Leült erre a székre, ránőtt és lábai mint gyökerek ereszkednek a földre. Ül az asztalnál és keze kissé remeg. Kártyázik. Százötven — gondolja magában — még százötven korona lapul a zsebében. Egy százas, négy tízes, két ötös. Kenyérre, tejre, cukorra, zsírra. Ez még van. Házbérre, gázra, villanyra, heti egyszeri mozira, könyvre, tisztítóra és cipőkrémre már nincs. Azt elvesztette. Elvesztette ... hm ... már megint zöld ... hiába, most ilyen szériába került. Csak kivárni ... csak ülni tovább... csak nem felállni. Most felteszi a cukrot és a zsírt. Most! Most majd sikerül. A partner kever. Ügyesen, gyorsan és évtizedes gyakorlat mozdulataival. A lapok könnyedén csúsznak, a kéz szétválasztja őket, hogy újra egyesítse. Hat szempár figyeli a keverő kezek mozdulatait, bűvöli, vonzza a lapokat. Az arcok pirosak. Most még felállhatna. Igen, azt kellene. Felállni és elvinni a kenyeret, menteni a menthetőt. De nem lehet — most már nem mehet, mert most nyerni fog. Sokat .. . mindent. Lapok csúsznak eléje. A kezét lassan ráteszi a kártyákra. Az ujjhegyek végigsimítják, befutják a kemény papírtesteket. A szíve izgatottan dobog. Még nem veszi fel a kártyát. Még élvezi a várakozás izgalmas gyönyörét. Most! Nézi a lapokat. Most nyerni kell. A cukor "és a zsír . . . nyerni kell! Kezdődik a játék. Már nincs körülötte semmi, nincsenek gondok, keserűség, harc, asszony, otthon, munka. Nincs női test, alkohol, emlék, nincs gyermekkor, anya, virág és téli táj, nincs jelen és jövő . .. nincs semmi, csak a játék. Ül az asztalnál és keze kissé remeg. Cukor és zsír . . . elveszett. A tej és a kenyér ... ezt nem szabad . .. ezt nem .. . ezt nem! Az asszony könnyei... átsírt éjszakák . . . fogadozások . . . nélkülözés. Ezt nem lehet. Most feláll és elmegy. Igen .. . így . .. most nekinyom ja lábait a földnek .. . így . . . most megy .. . két tenyere rásimul az asztalra, az agy kiadja a parancsot az idegeknek, az idegek megrántják az izmokat.. . felállni! És ha most.. .? Ha éppen most ... ha most nyer? Visszanyer mindent? Igen — most mindent visszanyerne — ha maradna. De ő nem marad. Nem marad — pedig most mindent — visszanyerne . . . biztosan . .. tudja .. . érzi! Házbért és cukrot és mozit és könyvet és meg vehetné az asszonynak
