Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - EGRI VIKTOR: Mikor a hárs virágzik (színjáték részlet)
IMRE: Mi közöd Marihoz? ASZTALOS: Tudod te jól . . . Az enyém volt! A szeretőm volt! IMRE: Kotródj! MARI (odarohan Imréhez; érzi, hogy a következő pillanatban összecsapnak, kész volna a testével megvédeni): Ne! ASZTALOS (körülnéz. Megpillantja a konyha ajtajában fenyegetően kimagasodó, ugrani kész Szarkát, aki mögött megjelenik a reszkető öregasszony): Megyek! ... De mi még látjuk egymást. IMRE: Ne fenyegess! Nem félek a bicskádtól. ASZTALOS: Elintézlek én bicska nélkül is. Puszta kézzel fojtom beléd a szuszt... Hát annyit mondok, állj félre, amíg nem késő. (El.) 15. jelenet. Előbbiek Asztalos nélkül, majd Rózsika. HORVÁTH (előbbre jön): Imre! IMRE: Édesapám! HORVÁTH (elfojtva roppant indulatát): Most én kérdem: mi közöd ehhez a lányhoz? IMRE: A menyasszonyom! (Rózsika jön a kert felöl. Remegve megáll a szeder- fánál.) HORVÁTH: Te ... elvesztetted a józan eszed?! IMRE: Apa! ... Ma akartam bejelenteni maguknak.. . Tisztességgel, ahogy ülik. Elhívtam Marit is . . . Szeretjük egymást. HORVÁTH: Hallgass!... Ez nem szerelem. Ha kell neked, hát — — IMRE: Apa! HORVÁTH (önuralmát vesztve): Asztalos is megtette! MARI (esett fejjel sírva kirohan az udvarról.) SZARKA (feszengve körülnéz; érzi, hogy itt nincs helye. Egy szó, köszönés nélkül siet Mari után.) IMRE: Apa . . . mit csinált?! (A fájdalomtól csaknem eszét vesztve.) Mari! (Utána rohan.) HORVÁTH: Csak rohanj utána... a vesztedbe... De azt tudd meg, itt nincs ' többé helyed ... Az én házamba többé ne tedd a lábad! IMRE (szíven ütve megáll, hol az apjára, hol a sötétben eltűnő lány után pillant): Mari, Mari! (És kifut.) HORVÁTHNÉ: Ürjézus, az egyetlen fiát kiüldözte . . . kimarta a házból! HORVÁTH: Kálomista . . . cafat! RÖZSIKA: Nem igaz!... Nem igaz, apa! HORVÁTH: Hallgass! Engem te ne taníts! . .. Ebből nekem elegem volt ... A fejemen tapostatok eddig .. . Hallgattam, de nem tűröm tovább! Ha elveszi, kitagadom. RÖZSIKA: Akkor tagadjon ki engem is. Mert én elmegyek . . . Nem tudok itt maradni, ha úgy gyűlöli őket.. . gyűlöljön engem is! HORVÁTHNÉ: Hallgass, te eszeveszett . . . Úristen, a fejünkre szakad az ég! RÖZSIKA: Nem akarok ebben a sötétben . .. gyűlöletben elveszni, megfulladni... Elmegyek, mama!
