Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - EGRI VIKTOR: Mikor a hárs virágzik (színjáték részlet)
IMRE: Apának tudnia kell ... én csak jót akarok. Neki is, magamnak is. (Anya és fia közt a szeretet árama egyre mélyebben, melegebben árad. Szavakkal ezt kifejezni nem tudják. Imre is csak a szemérmes paraszti fiúk néma hálájával tekint anyjára.) Csend. HORVÄTHNÉ (habozva): Múlt vasárnap megvolt a Kozma Irén esküvője. IMRE: Hallottam, az új tanító vette el. HORVÄTHNÉ: Én meg azt hittem, hogy szereted ... ő lesz a menyem. IMRE: Legénykori szerelem volt. Az ilyen a katonaság alatt megérik vagy elmúlik. Nálam elmúlt. HORVÄTHNÉ: Akkor jó . . . nagyon jó. Mert én azt hittem, neked fájni fog. Csend. IMRE: Mást szeretek, édesanyám. HORVÄTHNÉ (felsóhajt. E pillanatban Szarka Feri áll meg a kerítésnél.) 12. jelenet. Előbbiek és Szarka. SZARKA (beköszönt): Szép jó estét. IMRE: Kerülj beljebb, Feri! (Elszomorodó anyjára pillant.) Majd este . . . vacsora után. SZARKA (belép; hatalmas, jókedélyü nagytag-ember. Árad belőle a jó érzés és kedvesség): Hogy van, Horváth néni? HORVÄTHNÉ: Jobban . . . hiszen itthon a fiam. IMRE (teletölt két kupicát): Ezt kóstold meg, Feri! SZARKA (felemeli az egyik pohárkát): Annak egészségére, aki csinálta. (Felhajtja.) Istenes ital! (Nem veti meg a jó szívvel kínált második kupicát.) Erőt, egészséget! IMRE: Neked is, Feri! SZARKA: Tudja, Horváth néni . . . bolond ember, aki megveti a jó falatot. De még nagyobb bolond, aki nem locsolgatja szívesen a gégjét. . . kivált ilyen fájn itallal. HORVÄTHNÉ: Megmondom a mamájának, ne fogadja minden szombaton lagzi- val. SZARKA (szimatolgatva): Maga se rosszabb, Horváth néni. . . Érzem a rétest^ meg a csirkepörköltöt. Tyű, micsoda fölséges illatok. HORVÄTHNÉ: Csak meg ne kozmásodjon az a csirkepörkölt. (Be a konyhába.) IMRE: Szólni akartam már a buszban. . . Hétfőn te is jelentkezhetnél nálunk. SZARKA (őszintén megrökönyödve): Én . . . •? Hogy képzeled? . . . Nem bújok bele semmi szín alatt egy szűk hajólyukba . . . Nem, édesegy komám. Nekem föld, beton kell a talpam alá. IMRE: Örökké nem kalapálhatsz lemezeket. Egyszer neked is meg kell tanulnod, hogyan kell géppel bánni. SZARKA: Gépen akárki dolgozhat... De amihez erő kell, az nekem való .. . Oda csakis én kellek! IMRE: Erős az ökör is, de járomban törik fel a nyaka.
