Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - EGRI VIKTOR: Mikor a hárs virágzik (színjáték részlet)
BARTA: Kedves egészségükre! GARAS: Isten éltesse! (Isznak. Horváthné visszamegy a konyhába.) BARTA: Teringettét! Ez aztán itóka! Honnan vette? HORVÁTH: Mézből csináltam. GARAS: Kész költemény. A szaga — akár a virágzó akácerdő. HORVÁTH (újból tölt.) BARTA (a világosság jelé emeli poharát): És csupa napfény... tiszta egészség. (Iszik.) HORVÁTH (lassan, megfontoltan): Az a föld ott a Homok dűlőn . . . nem is olyan komisz. BARTA (jelhorkan): Hogy nem? HORVÁTH: Idén mit ültetnek bele? BARTA: Krumplit megint. Más ugyan nem terem azon a fényt verő tikkasztó homokon. Még birkajárásnak sem alkalmatos ... Pedig mindent megadunk neki. A mélyszántást is idejében. HORVÁTH: Ügy gondolja, az kell? Mélyszántás a homokon? BARTA: Világos, mint a nap. HORVÁTH: Vagy mint a vakablak. (Jókedvű, szinte madarat lehetne fogatni vele.) És maga, agronómus . . .? Elég soká nyűtte az iskola padját. . . Magának mit mond a tudomány? GARAS (kicsit pironkodva, hogy az öreg Bárt a előtt vallatja, vizsgáztatja): Azt maga jobban tudja, Zsiga bácsi. HORVÁTH: De csak hadd halljak valamit a mélyforgatás előnyeiről... GARAS: Több vizet raktározhat el a föld. Tavasszal kevesebb a tennivaló... könnyebben megy a vetés. HORVÁTH (mosolyog): Rosszul tanulta, fiam. BARTA (elsötétedő képpel): Rosszul... ? Ezt honnan veszi? HORVÁTH (egészen gyanútlanul és minden oktató él nélkül, mint az olyan ember, aki ritkán beszél és most jól esik a tudását megosztani valakivel): Igazságot mondott, ám nem áll a homokra . .. Ami itt lenn a Duna mentén gyógyszer, ott fenn a dűlőn halálos méreg. Azt a kevés termőtalajt is elpusztítja . . . Futóhomokon ne szántsanak mélyen ... A keserű csillagfürttől pedig ne óvakodjanak . .. Szántsák bele ... Jó zöldtrágya az annak a pusztaságnak, haldokló homoknak. BARTA: Csillagfürttel megjavítani a homokot?... Tiszta badarság! HORVÁTH (ajkába harap. Barta szava sértő volt, — mégis békülékeny marad): Talán nem is az . . . mert én láttam! BARTA: Hol? HORVÁTH: A Bodrogközben . .. Ott mondták, Szabolcsban is jól jártak vele. Meg a Nyírség tiszai homokján. BARTA (fölényesen legyint): Az messzi van . .. tán nem is igaz . . . Mondják?!... Nem kell mindennek bedőlni. HORVÁTH: Mindennek nem!... De azt a magam szemével láttam, elnök úr! GARAS (békítőn): Meg köll fogadni a tapasztalt gazda tanácsát. BARTA: Az ám . .. tapasztalt! Téged is kioktatott.. . Hát minket ne tanítgasson. Értünk azért mink is a földhöz .. . Vagy volna még valami abból a tudományból? ... Ki vele! HORVÁTH: Volna, de ezt megtartom magamnak. (Indulatát türtőztetve.) Na, isten áldja magukat! (Bemegy a házba.)
