Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - NYELVMŰVELÉS - PESTHY MÁRIA: Ami szemet szúr
vesszük. Egy kirívó szín, egy elrajzolt vonal megrontja az egész képet. Egy félrefogás, vagy az ütem be nem tartása a zenében megrontja az egész előadást. Éppen így egy rossz helyen használt szó megrontja az egész mondat értelmét, sőt egy egész bekezdés helyes hatását. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kákán is csomót keressünk és mindig formai kicsiségekkel babráljunk, de aki a kis dolgokban is meglátja az elvet, a fiagyot, csak az tanulja meg igazán a nyelvi kifejezéseknek magasabb értelemben vett helyes módját. Mayer Imre Ami szemet szúr Nyelvi tallózás folyóiratainkban Nagyon sok bírálatot olvashatunk folyóiratainkban a hazai irodalmi alkotásokról, ezek azonban legtöbbnyire a művek tartalmával, eszmei mondanivalójával, a hősök jellemzésével foglalkoznak, és csak elvétve találunk bennük megjegyzéseket a gondolatok kifejezésének eszközével, nyelvükkel kapcsolatban. Pedig azt hiszem, a szépirodalmi műveknek éppoly nagyfontosságú alkotó eleme a nyelv, mint a vele megszerkesztett tartalom. Ma már az írás-olvasás minden dolgozó ember ismeretei közé tartozik, mindnyájunk közös tulajdona, nagyobb irodalmi alkotásokat, valamint folyóiratainkat pihenő perceiben mindenki kezébe veszi, és szabad idejét olvasgatásukkal tölti. Bátran állíthatjuk, hogy íróink ma mindenkinek írnak, a tanulóifjúságnak, az értelmiségi és a fizikai munkát végző dolgozóknak egyaránt. Meggyőződhetünk erről a vonatokon, autóbuszokon, ahol a munkájába utazó és onnan hazatérő dolgozók kezében legtöbbnyire könyvet és folyóiratot látunk, hogy kihasználják olvasásra az utazás időtartamát. Ebből következik, hogy nagy feladat vár arra, aki kezébe tollat vesz és vállalja a nép tanítója és szórakoztatója szerepét. íróink ma már olyan közönséghez szólnak, amely a világirodalom alkotásainak ismeretében nevelkedik, nem kezdő olvasókból áll és elvárja, hogy érthető nyelvű, tiszta magyarsággal írt műveket kapjon a kezébe. Ennek a felelősségnek a tudatában üljenek íróink asztalhoz. Vitathatatlan tény, hogy a tömegek művelődésének és az új társadalom életének fontos tényezője a romlatlan és tiszta nyelv. Csak a nyelv tisztaságának szabályait betartva lehet a megírt vagy elmondott szöveg félreérthetetlen. Ez a követelmény vonatkozik a fordításokra és az eredeti magyar írásművekre egyaránt. Mint minden nyelvnek, a magyar nyelvnek is megvannak a sajátos nyelvhelyességi szabályai. Csak ezeknek az ismereteknek a birtokában nyúljon az író tollhoz, ne becsülje le a nyelv tisztaságának fontosságát! Folyóiratainkban már számtalan olyan cikk látott napvilágot, amely a helyes beszéd és tiszta magyarság szabályait ismertette, sajnos mindezek ellenére íróink nyelvében nagyon sok kifogásolnivalót találunk. Ezekre kívánok rámutatni a továbbiakban. A nyelvi tallózást a közönségünk körében leginkább elterjedt és a legolvasottabb folyóiratunknak, „A Hét“-nek szépirodalmi cikkeiben végeztem, és az alábbi idézetek a folyóirat jelzett számaiban meglelhetők.
