Irodalmi Szemle, 1958

1958/1 - NYELVMŰVELÉS - MAYER IMRE: Idegen szók a magyar nyelvben

kifejezés bonyolult sokfélesége között igen nehéz dolog általánosan érvényes szabályokat találni rája. Természetesen igaz az, hogy az idegen szavak minden meggondolás nélküli befogadása, veszélyezteti a nyelv egészséges fejlődését, zavarja a megértést. Ezért akarnak a nyelvtisztasághoz ragaszkodók mindent megmagyarosítani Vannak is olyan szakaszai nyelvünknek, amelyeken ez a törekvés határozottan sikerrel járt. Például a sport nyelvében láthatjuk, hogy igen sok idegen szót sikerült magyarral helyettesíteni (korner, ofszaid, center, half, beck, stb.). De az okvetlen és túlzó purizmustól azért mégis óvakodni kell. Századok óta meghonosodott jövevényszavakat nem szabad és nem is sikerült kivetni. így pl. nem sikerült az iskola szót tanodával helyettesíteni, valamint a vegytani elemeke elfogadott neveit a nyelvújítási szókkal.

Jogosult és helyes az idegen szó használata elsősorban akkor, ha nincs rá megfelelő magyar szó (szocializmus, statisztika, miniszter, stb.), továbbá ha az idegen szó idegen intézmények, jelenségek, állatok, növények stb. neve. A saját nyelvünk szavaival helyettesíthető idegen műszókat lehetőleg mellőzzük (geológia, geografia, botanika, stb.). Természetesen használhatók idegen szavak korok vagy egyének jellemzésére, és néha még ünnepélyesség kifejezésére is. (Hérosz, melódia, stb.), sőt néha még ún. eufemisztikus kifejezésekben is. Le minden olyan esetben, ahol megvan az idegennek pontosan megfelelő magyar szó, válasszuk természetesen a magyar szó használatát. Ilyen esetekben az idegen szó használatának oka legtöbb esetben a tunya megszokás, a kényelemszeretet és a velejáró hanyagság, de sokszor az is, hogy a szó használója abból a téves hitből indul ki, hogy az idegen szó szebb, színesebb, kifejezőbb, változatosabb. Az is előfordul, hogy épp olyanok használják (igen sokszor téves értelemben) az idegen szókat, akik az idegen nyelvet nem is tudják, tehát az idegen nyelv tudásával való hivalkodásból, tudálékosságból, nagyképűségből ered az ilyen kifejezésmód. És végül sokszor tudatlanság, határozatlanság elleplezésére is szolgálnak az idegen szavak.

Minden esetre főszabályként azt kell szem előtt tartani az idegen szavak használatában, hogy a nyelv az érintkezés, a megértés eszköze. Tehát, ha szükség van rá, igenis lehet használni idegen szót, de divatból, kényelemszeretetből, tudálékosságból használni idegen szót ott, ahol azonos jelentésárnyalatű magyar szó áll rendelkezésünkre, helytelen. Az idegen szavak felesléges halmozása sokszor nemcsak a megértést akadályozza, hanem nevetségessé is teszi az ilyen úrhatnám írót vagy beszélőt.

Végeredményben a következő három csoportot különböztetjük meg az idegen szavak közt: 1. nélkülözhetetlenek (politika, humor, stb.), 2. megengedhetők (vizió, naiv, diktatúra), 3. nem megengedhető: direkt, extra, karakter, nívó, stb.

Az idegen szavak használata szempontjából e napokban átnéztem néhány helyi lap egy-egy számát. Ügy találtam, hogy egy-egy 6-8 oldalnyi terjedelmű napisajtó termékben körülbelül hatvan idegen szó található. A helyzet e tekintetben nem mondható vigasztalannak, mert a használt idegen szavak nagyrésze alig helyettesíthető magyar szóval, mégis akad köztük jó-néhány, amelyek helyett helyénvaló lenne magyar szót használni. Meg vagyok győződve róla, hogy minden magyar toliforgatónk egyik fő kívánsága, hogy helyes, tiszta magyarsággal írjon. De ne maradjunk a kívánságnál. Legyünk egy kissé áldozatrakészek is. A nyelv pontos használatához való finom érzék csekélységekben nyilvánul meg. Az írástudás magasabb foka és a hozzáértés a nyelv kissé művészibb használatához ott kezdődik, ahol a legcsekélyebb különbségeket is érzékenyen észre