Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - FIGYELŐ - Colette: Zsendülő vetés (G. I.)
ókba vezet minket, ahol kifejezésre juttathatná, hogyan tekint az általa megelevenített világra, de ezt nem teszi. Könyvében a polgári és kispolgári életmód egy-két részproblémájába avat be minket s amikor hallgat — ezzel is kifejezésre juttaja: ez az ö világa, melyben gyökeret vert. Persze, hiába keresnénk ebben a műben átfogó társadalomrajzot, nem is ezzel a céllal íródott, de mégis, úgy, ahogy a tenger csöppjében benne van a hatalmas óceán íze és minden alkotó eleme, úgy Philippe és Vinca egyszerű történetében, szüleik néhány körvonallal megrajzolt alakjában és madame Dalleray, az alig tizenhétéves Philippet elcsábító, keleti kényelemben élő élveteg asszony személyében a polgári osztály testesül meg. És itt, ezen a ponton várnánk többet a szerzőtől, aki azonban nem tudja átlépni a társadalom által determinált korlátokat, nem tud felülemelkedve bíráló szemmel tekinteni sajátmaga formálta alakjaira. Rokonszenvet akar ébreszteni ott is, ahol ítélnie kellene, de akarata ellenére hű Iélekrajzá- val, az érzések tökéletes rögzítésével fényt derít olyan életformára és erkölcsökre, a- melyek a halódó osztályokat jellemzik. Mert szép ugyan ez a Saint Malo melletti vakációs idill, az azúrkék tenger melletti villában már tizenötödször együtt nyaraló két család fiataljainak itt szövődő szerelmi álma, melyre — mielőtt beteljesülne a fiatalok vágya — rövid időre borút hoz Dalleray asszony megjelenése, mégis akarva-akaratlanul arra kell gondolnunk, de kevés fiatal élhetett a könyv megjelenése idején, 1923-ban, így, ilyen gondtalanul az első világháborúból még fel nem ocsúdott Európában s a sokat szenvedett Franciaországban! Ennek ellenére irodalmi érték ez a könyv. írója ismeri a gyermekek, a ser- dülőkorúak lelki világát, amelyet nemcsak hűen, hanem szuggesztíven elevenít meg. S bár máf a jellemük alakulását kétségtelenül meghatárpzó nevelésük, környezetük, mégis viselkedésükben, gondolkozásmódjukban, cselekedeteikben sok minden olyannal találkozunk, ami gyerekkorunkra s a mai fiatalok érzelmi életére emlékeztet. A kamaszszerelem hasonló helyzeteiben ma is gyakran hasonló a reakció s talán ez az egyik oka annak, hogy szívünket melengető érzés tölti el egyes részletek olvasása közben. Mennyire jellegzetes például az a részlet, amelyben a két gyerekember arról beszélget, hogyan is alakul a jövőben a sorsuk. Vinca ezekkel a szavakkal fordul Philippehez: Mit tegyek, Phil? Várni kell. Azt hiszed, ha a karodat nyújtogatva óistene- mezel, az változtat a dolgon? Te sem leszel kivétel, szépen elkészülsz az érettségire, és egy kis szerencsével leteszed .. . — Hallgass! — förmedt rá a fiú. — Úgy beszélsz, mintha csak az anyámat hallanám! — Te meg úgy beszélsz, mint egy gyerek. Szegény kicsikém, mit érsz ezzel a türelmetlenséggel ? Philippe fekete szeme gyűlölettel nézett rá, amiért „szegény kicsikém“-nek nevezte. — Semmit sem érek el — jelentette ki tragikus hangsúllyal. — A legkevésbbé azt, hogy te megérts engem! Neked csak a te kis csip-csup dolgaidon jár az eszed: kézimunka, hazautazás, iskola... Én meg másra se tudok gondolni, mint hogy nemsokára tizenhat és féléves leszek.“ Könnyed, szép, szinte költői stílus, tömör, de kifejező és színes természet- s környezetleírás jellemzi Colette művét. Az ember élvezettel olvassa, annál is inkább, mivel Brodszky Erzsébet, a fordító munkája minden dicséretet megérdemel. Összehasonlítottam a két fordítást s nemcsak a stílus szempontjából, hanem a szókincs, a szöveg eredetivel való ekvivalenciáját is tekintve a mérleg erősen az utóbbi javára billen. ízesen, szép magyar nyelven adja vissza Colettte regényét, amelynek jellegét tekintve ez rendkívül fontos. Összegezésül megállapíthatjuk, hogy a Zsendülő vetés hozzájárul az irodalmi látókör kiszélesítéséhez, _ irodalmi ízlésünk kifinomulásához. Mivel azonban nem tartozik az égetően fontos társadalmi problematikát feldolgozó művek közé, a ma emberének ezen kívül édeskeveset nyújt. G. 1.
