Irodalmi Szemle, 1958

1958/1 - SZABÓ BÉLA: Naplórészlet

Már említettem, mily szenvedéllyel vásárolom most az antikváriumban azokat a könyveket, amelyek nagy hatással voltak rám ifjúkoromban és önálló gondolkozásra tanítottak. Az ilyen könyvvásárlások során, amikor az ember tapogatja és nyitogatja poros kézzel e kopott éá mégis kedves könyveket, felelevenedik benne az'az ifjúi hév, amellyel nekiindult az életnek és színes, ragyogó terveket szőtt ... Ki tudja melyik volt az a könyv, amely először plántálta belem a gondolatot, hogy író legyek? Könyvről beszélek és nem íróról, mert abban az időben teljesen magamra voltam utalva és nem az írót, hanem a könyvet kerestem és elolvastam mindent, ami a kezembe került .. . Ilyen könyvkutatások alkalmával ismerkedtem meg néhány fiatalemberrel, akik épp oly hévvel kutattak a könyvek között, mint én. A különbség csak az volt, hogy én elkallódott ifjú éveimet kerestem a könyvek között, ók pedig tanulni, fejlődni akartak.

Az egyik ilyen fiatalember munkás volt, esti tanfolyamon az érettségire készült... Jellemző, a fiatalember szülei ide települtek 1947-ben, ő mégis magyar érettségire készült és magyarnak vallotta magát. Vannak ilyen esetek ... Ismételten elmagyarázta nekem, hogy a magyar elemi iskola hatásától nem tudott szabadulni és noha három évig, amíg a gyárba került, szlovák iskolában tanult, Petőfi és Ady költészete soha egy pillanatra sem homályosodott el benne . . . Szakadatlanul magyar könyveket olvasott, állandóan bújta Mikszáth, Móra és Jókai könyveit.

Mondom, ezzel a fiatalemberrel gyakran találkoztam a könyvesboltban. Ő megszólított először. Szerényen és nagyon udvariasan azzal kezdte, hogy már régóta ismer, tudja rólam, hogy könyveket írok és az újságban megjelent cikkeimet is olvassa. Azt is megmondta, hogy egy irodalmi esten találkozott velem először. Onnan tudja, hogy én is munkás voltam. Ez a tény ösztönözte, hogy megszólítson és tanácsot kérjen, melyik magyar írótól olvasson legtöbbet. Bevallja, neki a magyar írók közül eddig Móra Ferenc tetszett a legjobban. Hozzátette, hogy a prózaírókra gondol, nem a költőkre. A költőket már jól ismeri, Aranyt és Vajda Jánost épp úgy szereti, mint Csokonait, természetesen Petőfi a legkedvesebb költője. Nemcsak a költeményeit ismeri, elolvasott minden életrajzot is, amely drága költőjéről szól. Nagy hatással volt rá Illyés Gyula Petőfije, itt az antikváriumban akadt rá.

A fiatalember, amint a fentiekből is látható, igen értelmesen beszélt. Természetesen szívesen adtam neki tanácsot. Felhívtam a figyelmét Móricz Zsigmondra ... Idővel éppen Móricz Zsigmond volt az, aki barátságunkat elmélyítette. Lassan épp oly lelkesedéssel olvasta, mint egykor Mikszáthot és Mórát. Ha találkoztunk néhanapján, többnyire ott folytattuk, ahol hetekkel ezelőtt abbahagytuk.

Móriczért rendkívül hálás volt nekem, én pedig egyenesen meghatódtam, mert boldogan szereztem híveket Móricznak. 1954 Móricz Zsigmond emlékéve volt, amit én nem adhattam neki kölcsön, azt részben a kölcsön- könyvtárból szerezte meg, részben az antikváriumban vásárolta. El volt