Irodalmi Szemle, 1958

1958/1 - FIGYELŐ - Egy verskötet friss és hagyományt-őrző értékei (Sas Andor)

araszos váüuk szélesen feszül, pelyva porától deres a fejük, hasas zsákoktól zihál tüdejük.

De bár arcukon átlüktet a vér és homlokukon kidagad az ér, cséplés ünnepén őszi küzdelem: tenyerük kérge kenyeret terem.

Az utolsó sor itt példa arra, hogy allite- rációs hanghatásokkal a verssorokon belül hogyan lehet a hangulati benyomást fokozni. Ilyesmi ismételten előfordul a kötetben, például:

Csobban a Csermely csörgő habja, fürge futárként beszaladja a régi kedves berkeket. (Tavasz, 46. I.)

vagy másutt:

Borús fejét a fűz lehajtja, bánat borong a vizeken.

(A napok egyre rövidülnek, 60 l.)

Ha már betűrímről van szó, megemlíthető a sorvégi rímek csengésének jelentősége a kötetben. Egyszótagos rím alig fordul elő, ellenben a háromszőtagosra olyan példa is akad, hogy a négysoros strófa hat szótagból álló soraiban három szótagra terjedő keresztrím kapcsolja ösz- sze az első és a harmadik, valamint a második és a negyedik sort, tehát az előforduló sorok, illetve szótagok ötven százaléka rímel, ami szinte zenei hatással vetekedő lírai bravúr. (Láz, 44. I.)

A verskötet első lapján az útravalónak szánt költeményben olvasható:

Hiszem, hogy kell a vers,

hogy gyors jelent jövővel összefogjon.

Mintha azonban a szerző maga is érezné, hogy ebben a tekintetben még marad és lesz teendő, a kötet utolsó oldalán így búcsúztatja eddigi teljesítményét:

Búcsúzz el vers, indulj útadra, holnap már másról szól ütemed . .. holnap már tárnák vérpiros fényéi ünnepli rímed s rostok hevét, kohászok harcát, szíve verését: a munka, munka új ütemét.

Kívánatos, hogy korélmény kifejezésének ígéretét az író további fejlődése az itt megjelölt keretben teljes mértékben valóra váltsa.

A Kassai dalokban olvasható 67 vers tematikailag három csoportba sorozható. Vannak közöttük politikai tárgyú költemények (ezeknek sorozata Vád és mementó összefoglaló címet kapta), egy másik csoportot alkot a szerelmi líra (Vallomás főcím alatt) s harmadik csoportot alkotnak a családi-polgári közelmúlt és Kassa távolabbi városi múltja által inspirált darabok. Megjegyezzük, hogy a költeményekben előforduló kassai vonatkozásokat azok értik igazán, akiknek a városról topográfiái ismereteik vannak. Helyenként annyira elfogódik az író a múlt varázsában, hogy szinte összezsúfolódnak a történeti vonatkozások. Például Ez itt a város, ahol én születtem című költeményben szó van az Omódékról, Cselebi török történetíróról, Simplicius deákról, Vak Bottyánról, Brandenburgi Katáról, egy régi városi fogadóról, Czelder Orbánról, Pongrácz Jánosról, (a kuruc időkből) s végül Mária Lujzáról és férjéről, a „korzikairól“.

Nézzük közelebbről a Vád és mementó (1937-1947) ciklusban előforduló politikai verseket. Az évszámokból kitűnik, hogy ebben a sorozatban a fasiszta barbárság uralmának és a második világháborúnak idejéről van szó. Jobb lett volna azonban az egyes költemények után keletkezésük évét külön-külön megadni, mert ez az olvasó pontosabb tájékozódását szolgálná. Évszám nélkül a Hernád-part, a Csermelypatak, Szombathely emlegetése bizonytalanul hat, valamint a nyomort okozó drágaság, a munkanélküliség, a boltok előtti éjszakai ácsorgás, a politikai nézetei miatt lefokozott tiszt sorsa konkrétebben bontakoznának ki, ha választ kapnánk az érthető móflon föltáruló kérdésre, mikor történt ez vagy amaz. Sejtjük, hogy a versekben ábrázolt valaki nemcsak passzív tapasztalatokon, hanem keserves megpróbáltatásokon ment keresztül. Azt is tildni szeretnők, milyenek voltak a politikai el