Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - FIGYELŐ - Egy verskötet friss és hagyományt-őrző értékei (Sas Andor)
Egy verskötet friss és hagyományt-őrző értékei Rácz Olivér: Kassai dalok. Költemények. Szlovákiai Szépiroda'mi Könyvkiadó. 1958. 115. I. A? Ezeregyéjszaka Aladínja kifog a tengerből egy külsőleg közönségesnek látszó palackot s amikor fölnyitja, jelenés tanúja lesz: gesztusaival a horizontot átfogó dzsin emelkedik ki belőle. Az olvasó kezébe vesz egy külsőleg igénytelennek látszó verseskönyvet, Rácz Olivér Kassai dalok című munkáját s amint a kötetet fölnyitja és olvasni kezdi, meglepetésszerűen érdekes és megkapó benyomások érik. A tematika sokfelé ágazó változatossága, a hangulatkeltés eszközeivel bőségesen rendelkező nyelv, a versek szerkezeti felépítésében és a verstechnikában mutatkozó formakészség, mindez a szerző rendelkezésére áll, mégpedig egészen meglepő könnyedséggel. Ha heti vagy napilapban egyes verset talál az ember és figyelmét összpontosítani akarja rá, félre kell vonulnia, az elolvasáshoz csendet, helyet kell keresnie, hogy mint kagylóból a tenger mormolá- sára emlékeztető zúgást, zavartalanul meghallja a versíró mondanivalóját. Méginkább ezt kell tenni egész kötetnyi verssel, amelyekben valaki feltárja, megmutatja magát, s tapintat kívánja, hogy az olvasó iránt megnyilvánuló nyíltságot és bizalmat elfogulatlan figyelemmel és megértő együttérzéssel viszonozzuk. Különösen kívánatos ez lírai alkotásokkal kapcsolatban, mert a lírai művészet hatásának fő tényezője a hangulatkeltő képesség, természtesen nem elvonatkoztatva a tartalomtól, amelyet majd preludiumként vezet be 'a hangulat, majd fátyolszerűen körüllengi, hogy — ha kell — szárnyára vegye és szárnyalóvá tegye. Ezzel a megkülönböztető sajátsággal, vagy, mondjuk, ennek ellenére is a líra épp úgy világképet adhat, mint a nagy epika, a regény, ám azzal a különbséggel, hogy a lírai világkép feltárása közben nem oldódik fel abban a költő személye, ellenben mindig előtérben áll fiziológiai és szociális mivoltában s jellemének arculatával. Jelenléte az olvasó és az olvasó ^lé' vetített jelenségek között kellemes szükségességnek érzik, mint egy finom tapintatú cicerone irányítása, tájékoztatása akár a piramisok tövében vagy Kassa történeti pati - nájú épületei között. Hadd idézzünk a Kassai dalokból néhány sort annak szemléltetésére, hogy a szerző nem jár behunyt szemmel mai életünk jelenségei és valamennyiünket legmélyebben érintő törekvései között. Itt van a Janus Panoniushoz intézett óda befejzése, ahol e magyar humanista álmainak továbbálmodásáról van szó: Arról, hogy immár minden végeken barát fogjon szoros kezet velünk, s arról, hogy többé sohase legyen hazárd játékok tétje nemzetünk. Ne lásson többé bajt a Duna-táj, ne lásson többé vészt a Tisza-part, ne rontson többé pusztító aszály • más vétke verte, sorsűzött magyart. Arról, hogy hitünk teremjen csodát s a sorsok sorsa védve védje meg a szabad népek új szabad jogát: a munkát és a hét művészetet. A hét művészet jelenti a kultúrára való egyetemes jogot s ennek a jognak, valamint a szabad népek békés együttélésének és boldogulásának forró kívánása emelkedett nyelvi kifejezést nyer az idézett versszakokban. A munkások munkábafeszülése cséplés idején válik megkapóan szemléletessé a Parasztok című költemény soraiban: ... kél a fény ... kezdődik a nap s már búg a gép, a mag zsákba szalad, legények arcán munka gőgje ül,
