Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-02-17 / 5. szám
2 IPAROSOK LAPJA saimat figyelmeztessem a mai napon tartandó elnökválasztás alkalmából saját jól felfogott érdekeik megvédése és az ipartestület felvirágoztatása czéljából a megválasztandó cfnök személyében való megállapodás kérdésében a legnagyobb körültekintésre és elővigyázatra; mert csak úgy lehet felvirágoztatni és hatalmassá tenni az egyesületet, ha az egyesület élére oly férfiút állítanak, aki nemcsak kötelességet akar teljesíteni akkor, amidőn polgártársai bizalmából az egyesület vezetését magára vállalja, de test- tel-lélekkel oda fog törekedni, hogy az évek mulasztásait pótolva, ipartestületünket arra a nivóra emeli, amelyen kell lennie egy oly egyesületnek, amely hivatva van városunk 700 tagból álló iparos polgárságának jólétét előmozdítani. Simkó Aladár. Nyilatkozat. A „Szatmárvármegye“ politikai lap 12-ik számában Schnébli Károly ur aláírásával egy czikk jelent meg, melyben az ipartestületi elnök-választás kérdésével foglalkozván, az iparosok szövetségét párhuzamba helyezve a helybéli ipartestülettel, a vezetőséget akként állítja az olvasóközönség színe elé, mintha a vezetőség abban a hibában szenvedne, hogy a szövetséget a züllés útjára terelné. Annak előrebocsájtásával, hogy nem tartjuk Schnébli urat hivatottnak arra TÁRCZA. Fiam születésére. . Üdvözöllek, piczi kis fiacskám, Százezerszer üdvözöllek én! Te vagy boldog életemnek első Virágszála, gyönge csemetém. Nagyobb kincset nem adhatott volna A jó Isten soha énnekem, Mint tégedet, drága kis fiacskám, Boldogságom, lelkem, életem! Szegény vagyok. De ha rám tekintesz Es megfogom piczi kis kezed: Enyém minden kincse a világnak, Mit magában titkon rejteget. És ha olykor édes vágytól égve Ajakadhoz tapad ajakam, Mint valaíni tündér kis királyfi, Oly boldognak érzem én magam. Üdvözöllek! . . . Légy ezerszer áldott! És ki küldött — szent legyen neve! El ne hagyjon, mindig hűn kisérjen Az angyalok védő szelleme . . . nézve, hogy az „Iparosok-Szö vétségé“ ügyét a nyilvánosság előtt tárgyalja, mert az elnökség által erre felkérve nem lett, de nem tartjuk azért sem, mert szövetségünk tagjai igen jól tudják azt, hogy a közbizalmukból a vezetőség élére helyezett elnökség minden lehetőt el fog követni arra nézve, hogy az iparosok érdekében eljárjon, de várni kell arra, hogy az működését az alapszabályok jóváhagyása után megkezdhesse és tevékenységét bemutassa, — Csodálatosnak tartjuk tehát egy a szövetség érdekétől teljesen távol álló állami tisztviselő általi félelem nyilvánítást, hogy a szövetség vezetőség hiányában elzüllik. Ez legalább is nevetséges s a szövetség hivatásának téves felfogása. Felkérjük czikkiró urat, szíveskedjék a szövetség működésének megkezdését bevárni, s ha azután — úgy tetszik — tessék foglalkozni ügyünkkel is, de addig csak akkor, ha arra oka lesz. A nagykárolyi iparosok szövetsége nevében: Nagy Jenő, ; t: Némethy Sándor, alelnök. täiä ® elnök. Járjunk az egyenes utón mindenkor! Az ember társas lény. Egymás segítségére van teremtve. Éppen azért nagyon szükséges, hog^egymással szemben bizalmasak legyünk. A bizalom az, mely első sorban bennünket összekapcsol, összeköt, barátokká tesz. Ellenben a bizalmatlankodás, az ál, hamis, görbe, csalfa utakon való járás, embertársaink ellen való áskálódás, saját javunknak a mások bevádolásával, megÉs ha megtart az a jó Istenke, — Kihez égbe száll fel most imám — Légy jó fiú! . . . és az iskolában Jól tanulj majd, kedves Lajcsikám! Sallay Lajos. Aki másnak nemesit virágot. IrtaKölcsey Béla. — Az „IPAROSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — A megyei gentri báloknak, a főváros szalonjainak, a színházaknak, ismert alakja volt Bérezy Géza. Lóverseny talán nem is történt volna meg Ö nélküle. Emellet veszedelmes donzsuan hírében is állott. Különösen nagy szerencsével udvarolt az asszonyoknak, s igy a férjeknek valóságos réme lett, jó vívó hírében is állott, s igy nem szívesen kötöttek bele, bár egy kemény vágást ő is viselt a bal arczán, melyet egy szintén asszony históriából kifolyólag egy tüzértiszttől kapott, s amire ha a históriája után kérdezősködtek : hetykén mondá, Ijogy az semmi, ha egy szép asszonyról van szó! Egyszer .csak kezdett elmaradozni károsításával való előmozdítása a jó barátokból rósz embereket, ellenségeket, haragosokat csinál. Ez azonban nagyon káros ! Káros pedig úgy az ügyeseknek, mint egyesületeknek, testületeknek, mindenkinek ! ' :: Igaz, azt mondják: „Inkább legyen száz irigyed, mint egy olyan, ki megszán, ki rajtád sajnálkozik“. Igen ám, de ez — még az előbb elmondottakhoz arányitva — igen ártatlan dolog, ha irigy valaki ránk, biztosan van, hogy mit irigyeljen tőlünk, de ez nem árt még, roszabb az, ha sajnálkozik rajtánk, mert akkor valami bajunk van, ez se árt nekünk, csak baj reánk nézve. — Azonban — őszintén szólva — mivel az élet amúgy is terhes, gondot* még ped'g sok és nagy gondot okozó mindenkire nézve, különösen a mai világban nehéz az iparosokra, éppen azért okvetlenül szükséges a különböző szakmában működő iparosoknak az egymás iránt való bizalom, az egyetértés,, az összetartás! Tudjuk, hogy összetartásban az erő. Az összetartás által létrejött erő szembeszáll az élet nehézségeivel, . az élet viszontagságaival, küzd az emberek hízelgő, alattomos, roszindulatu, kárt óhajtó és okozni akaró cselekedeteivel és győz, mert benne — az összetartás következtében --- erő rejlik. A magyar ipart a nagy közönségnek pártolni kell, pártolás után a. magyar ipar fejlődni fog a legmagasabb fokig. Lényeges kellék azonban, hogy mindenki, az iparosok, kereskedők, magánzók, földművelők, gazdálkodók s bármily más foglalkozású egyének az egyenes utón járjanak. Polgártársak! Bizalommal viseltessünk egymás iránt is, de mindenkivel szemben is, akkor összetartva kitűzött szép életczéljainkat el fogjuk érni! Mikcsa János. Bérezy a megyei bálokról, ritkábban járt Pestre is, holott máskor az egész őszt és telet Pesten töltötte a fővárosba. Lóversenyekre se ment el, ismerősei találgatták, hogy mi történt vele, mondták, hogy sok adósságot csinált és most összehúzva éf birtokán. Sokan azt is mondták, hogy valami vidéki szépségbe bomlott bele és azért kerül minden más társaságot, sok mindent mondtak, csak a valót nem. Végtére napirendre tért a társadalom felette, s lassan el is feledték mint sok másokat. A nyáron volt három éve Pestről hazafele jövet, amint be ülök segy vasúti kocsiba, kit látok ott, mintáz én régi jó czimborámat Bérczyt. Alig ismertem rá úgy megváltozott, barna haja kezdett már őszbe vegyülni, ruházata meg már nem a fess gavallérra, hanem egy valóságos vidéki tekintetes urra vallott, nem is álhattam szó nélkül és mindjárta rég nem látott szívélyes baráti ölelkezés után megkezdtem az okát e nagy változásnak, mire Ö egy szivarral megkínálva — szívesen vállalkozott az ő boldogságának az elbeszélésére. Igen ! mert Ö most boldogabb a sáros falu régimódi nemesi kúriájában, mint fiatal korába
