Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-02-17 / 5. szám
IPAROSOK LAPJA 3 A Nagykárolyi Kereskedö-lfjak Köre tánczestélye. A Kereskedő-Ifjak Köre f. hó 12-én a farsang utolsó napján tartotta Cabaret előadással egybekötött tánczestélyét, mely úgy erkölcsi mint anyagi siker tekintetében felülmúlta az idei farsangi mulatságokat. Az előadáson ott láttuk városunk előkelőségét, élén Falussy Árpád dr. főispán és kedves nejével^ Ilosvay Alá- dár alispánt, Péchy László műszaki tanácsost családjával, Dr. Adler, Berger, Kaufmann és Sternberg családot, a vármegyei tisztikar, az ügyvédi- és orvosikar egy részét, városunk előkelő kereskedői és iparos-osztályát és számos vidéki földbirtokost és kereskedőt. A műsort Adler Ernő monológgal nyitotta meg. Előadása biztos és szabatos volt s jól megérdemelt tapsokban volt része. Komáromy Gizella a szatmári színház művésznője többször megismételt énekszámai a tetszés zajos megnyilvánulására ragadták a közönséget. Kaufmann Sándor zongorajátéka művészi kezekre vall s a közönség óhajának engedve programmon kivül több magyar dalt játszott eL Játéka élvezetet nyújtott a közönségnek. Tihanyi Vilmos szatmári művész cup- léi derültségré ragadták a közönséget, s azokat többször megismételtették. . Rövid szünet után Kovács Klárika lépett a Szinpadra s egy igen kedves magánjelenetet adott elő. Előadása oly kedves és élethü volt, hogy nemcsak a közönség osztatlan elismerését vívta ki, de egyhangú vélemény az, hogy előadása a műsor legsikerültebb pontja volt. Szűnni nem akaró tapsvihar fejezte be a kedves előadást. a nagy világ zajába és a szalónak par- fümös levegőjébe. Beszedjét így kezdé. Barátom ! megőszültem ! — Midőn látta arczomon a csodálkozás kifejezését — ismétlé, hogy megőszültem és boldog vagyok ! el vettem a falumba egy szegény napszámosnak a leányát, egy szépséget: szépséget egy olyat, amilyet valaha festő festhetett, és szobrász faraghatott. S- most minden időmet azzal töltöm, hogy belőle magamhoz és családomhoz méltó úri asszonyt neveljek. Meguntam barátom a főváros zaját, megcsömörlöttem a mai házas életektől, -— mert tudod volt módom megismerni az asszonynak- hűségét. — Megirtóztam ami társadalmunkban fekéjjé vált házasság törésekből, egyszóval jól laktam a felsőbb körök romlotságával. Vágytam a természetbe, kerestem egy érintetlen vadvirágot, megtaláltam, s most azt átültetve nevelem, nemesítem.. Az ött nőtt fel szemem előtt, azt úgy neveltem magamnak. S most akarom, hogy méltó is legyen hozzám s azt hiszem, hogy az nem fogja követni a mai ház asszonyait és hü marad hozzám a sírig, melyre a .hála is fogja késztetni. Komáromy Gizella és Tihanyi Vilmos cupléi az előadás sikeréhez nagyban hozzájárult. A rendezőség a női’ szereplőket remek csokorral tüntette ki. Az előadást befejezte Pazsola Gyula által előadott „Mi a haza“ czimű melodráma. Pazsola aliás Pocsolya játékában már volt alkalmunk gyönyörködni, tudjuk, hogy művészies játéka. Igen rászolgált az elismerés megnyilvánulására. A műsor után a közönség egy része távozott a mulatságról, nagy része azonban az étterembe vonult s vacsora után kezdetét vette a tánczvigalom, melyhez igen szűknek bizonyult a Polgári Olvasókör nagyterme. A táncznak csak a hajnali órákban volt vége, s a fáradtságot nem ismerő rendező-bizottság és azok agilis elnökei meglehetnek győződve arról, hogy a jelenvolt közönség elfsmeréseit a részükre nyújtott élvezetes estével teljesen kiérdemelték. Értekezlet az uj ipartestületi tisztikar jelölése ügyében. A mai napon tartandó ipartestületi tisztikar választása ügyében városunk iparosságának mintegy 150 tagja értekezletet tartott az ipartestület helyiségében. A gyűlésen Némethy Sándor elnökölt, aki ecsetelve az ipartestület jelenlegi helyzetét, melybe az eddigi elnökség álig számottevő tevékenysége folytán jutott, egy oly elnök megválasztását javasolja az értekezletnek, aki hivatva van arra, hogy az ipartörvény revíziójával az ipartestületre háramló nehéz feladatoknak mégtudjon felelni. Többek hozzászólása után az értekezlet az üj tisztikart az alábbiakban jelölte; Püspökladányba érve, Ő Váradnak, én Debreczennek jöttem, ott elváltunk s én gratuláltam az Ő romantikus szerelméhez. S mikor magamra maradtam elibem varázsoltam a szép parasztleányt az én ezimbórám oldalán, valóban irigyeltem azt ;— a harmadik századbeli aranyembert az Ő Noémijével. íme azt mondjuk nincs romantika, nincs ideálizmus, rideg számitó a kor gyermeke, csak az érdeket hajhászsza mind. íme itt van előttünk egy gazdag világfő, akiért egy tuczat nagyságos asz- szony vált volna el a férjétől, és három tuczat kisasszony nyújtotta volna szívesen a kezét feléje, annak nem kellett a rang, a fény, az megcsömölve attól a levegőtől, amelyikbe született, felnőtt, és ifjúságát töltötte, félrevonul falusi birtokára s elvesz egy szép, közönséges leányt feleségül. Annak a napbarnitott arcza, imádságos szeme, hullámos fekete haja, piros ajka többet ér, mint a szalonnak és báltermek púderes hajai, festett arczai, sablon szerint mozgó divatos bábjai! — Nem’ még van ideálizmus! A napokba ismét a fővárosba lóvén dolgom, ebéd után betértem egy közúti Elnök: Kinczel János. Alelnök; Marián Ferencz. Pénztárnok: Miks József. Jegyző: Járay József. Számvevők: Orosz János, Guffárt Antal, Hermann Samu. Elöljárósági tagok: Lukácsovits János, Vadnay György, Nagy Jenő, Meszesy Ferencz, Papp Imre, Csőkör Lajos, Mészáros Lajos, Brauneisz József. Póttagok: Matesz István, Valuka Antal, Kodácsi Miklós, Szendrey Jenő, Bárd Gvula, Buchmann Márton. A jelölés megejtése után Luczay János szép beszédben kitartásra buzdította iparos társait s arra kérte őket, hogy a jelölésnek a nagykárolyi iparosság javára a megállapodásnak megfelelően s az összetartás zálogául igyekezzenek érvényt szerezni. Az ipari szakoktatás fejlesztése. Kossuth Ferecz, kereskedelemügyi miniszter az ország összes kamaráihoz, ipartestületekhez felhívást intézett, melyben nyilatkozat tételre szólítja fel nevezett egyesületeket azért, hogy heljes- lik-e a szakoktatás fejlesztése ezéljából olyan ipari tanfolyamok létesítését és szaporítását, melynek a gyakorlatban már működő iparos mestereknek és segédszemélyzetüket a továbbképzésre mó dot nyújtanak, A kérdések, erre vonatkozólag igy hangzanak: 1. Mely iparágakban volnának esti és kűvéházba egy feketére, amint bemegyek kit látok mást, mint Bérczyt egy sarok asztalnál ülni harmad magával, egy valóban keleti szépségű nővel és egy molinári ezredbeli hadnagygyal, amint észre vett, hozzám sietett s nagyön örült találkozásunknak, s karon fogott, vitt és bemutatott a feleségének, annak a csuda szép asszonynak és a hadnagynak. Asztalokhoz ülve elmondá, hogy a hadnagy egy tüzértiszt barátjának — aki már meghalt —alias már egy hét óta annak a birtokán vadásznak Pest körül, s nagyon jól telt az idő* már az asszonyt is megtanították lőni, s elég biztosan teríti le a fáczán és fajd-kakast, én megjegyezvén, hogy a vadászat nagyon egészséges és kellemes sport, de látva, hogy sem az asszonyak, sem a hadnagynak nem kellemes az én ott létem, udvariasan köszönve távoztam. Az utczára kiérve eszembe jutott a három év előtti találkozásom Bérczyvel, — s most nem irigyeltem őt, mint a a harmadik század „Aranyemberét“ hanem sajnáltam, sajnáltam őt lelkemből l Ö átültette a vadvirágot és nemesítette azért, hogy azt a fess hadnagy dugja a Vafenrokja gomblyukába.
