Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-08-18 / 31. szám
2 IPAROSOK LAPJA végett az ipartestület elöljáróságának benyújtanám: bírálata alá bocsátom mindazoknak, akik tagjai a társadalom eme három tekintélyes osztályának s akik szivükön viselik eme három osztály érdekeit. Szíveskedjenek velem közölni észrevételeiket, azok nyilvánosságra hozatalára helyet adunk lapunk hasábjain, jó tanácsaikat szívesen veszem figyelembe s ha czélszerüek azok, átdolgozom javaslatomat, mert czélom csak az, hogy egy oly intézmény létesittessék, amelynek előnyeit még a dédunokák fokozottabb mérvben élvezhessék s áldva emlegessék azokat, akik ez intézmény felállításánál közreműködtek. Kiváló tisztelettel: Simkó Aladár. Utánnyomás tilos! A nagykárolyi ipartestület nyugdíj- egyesületének alapszabályai. Az egyesület czime és székhelye. 1. §. Az egylet czime: A nagykárolyi ipartestület nyugdíj-egylete. 2. §. Az egylet székhelye: Nagykároly. 3. §. Az egylet czélja: a) tagjainak állandó keresetképtelenség esetén segélyezése és nyugdíjazása, b) egyleti tagok özvegyei és árváinak nyugdíjazása. 4. §. Ezen czélok elérésére szolgáló eszközök: a) rendes tagok behatási dija és évi befizetései; b) az egylet javára az alapitó vagy pártoló tagoktól, avagy másoktól befolyó minden adományok, hagyatékok, mulatságok jövedelme; c) minden bevételek kamatai. Az egylet tagjai, kötelezettségei és jogai. 5. §. Az egylet áll: a) rendes; b) alapitó; c) pártoló és d) tiszteletbeli tagokból. 6. §. Rendes tag lehet minden helybeli és vidéki iparos, kereskedő, kisgazda, tisztviselő korkülömbség nélkül, ki ezen egylet alapszabályaiban foglalt kötelezettségeknek magát aláveti és azokat pontosan betartja. 7. §. Alapitó tagok azok, kik az egylet javára egyszer s mindenkorra legalább 100 koronát adományoznak. 8. §. Pártoló tagok azok, kik az egylet javára tetszésszerinti éveken át legalább 4 korona évi összeg fizetésére kötelezik magukat. 9. §. Tiszteletbeli tagok azok, kiket az egylet körül szerzett érdemeknél fogva a választmány indítványára a közgyűlés ilyenekül megválaszt. 10. §. Úgy az alapitó, valamint a pártoló és tiszteletbeli tagok az egylet közgyűlésein a tanácskozásban részt vesznek, szavazati joggal azonban nem bírnak. 11. §. Minden rendes iparűző tag belépésekor 5 korona, nem iparos 10 korona beiratási dijat köteles fizetni. 12. §. Az egylet tagjai három osztályba soroztainak. Az I. osztályban 40 f, a II. osztályban 50 f, a III. osztályban 60 f tagdiját fizetnek hetenként. 13. §. A tagok kötelesek heti járulékaikat pontosan fizetni. Azon tag, ki nyolcz heti tagdijhátralékban van, felszólítandó annak pontos és mentői előbbi befizetésére. Ha ennek daczára két v hónapon át ezt nem teljesiti, a tagok sorából töröltetik. Minden ilyen felszólításért a nyugdíjalap javára 20 f intési dij fizetendő. 14. §. Kivételt képeznek azon tagok, kik a) húzamosabb időn át betegségben szenvedték, vagy b) munkanélkül voltak s ezt a választmány előtt igazolják ; c) ha a katonasághoz tényleges szolgálatra behivattak. Mindhárom esetben az illető tagsági joga és kötelezettsége addig, mig katonai szolgálatban, betegségben vagy munkanélküliségben van: felfüggesztetik és ha a katonaságtól kiszabadul, betegségéből felépül vagy munkanélkülisége megszűnik, 15 nap alatt az egyleti titkárnál jelentkezik és tagsági kötelezettségének továbbra is eleget tesz, tagsági idejéhez az elősorolt körülmények alatti idő is hozzá- adatik; szóval a szabályszerű után- fizetés mellett mindhárom esetben az elmulasztott idő is beszámittatik. 15. §. A 4., 8., 12. és 13. §-okban meghatározott módon befolyó rendes és rendkívüli jövedelmek és azoknak kamatai 10 évig tőkésittetnek s ezen összeg az ipartestületnél kezelt ----ko ronát kitevő elaggott és munkaképtelen iparosok segélyezési, valamint az iparkiállitáskor az iparosok nyugdíjalapja javára gyűjtött alappal együtt az egylet tartalékalapját képezik. A nyugdíjintézet működése csak 10 év eltelte után kezdődik. 10 éven belül történt elhalálozás esetén a befizetett tagsági dijak kamatok nélkül a tág özvegyének vagy árváinak azonnal visz- szafizetendő. Ha valamely rendes tag ugyancsak 10 éven belül saját hibáján és mulasztásán kívül nyomorba jutott s ha a nyugdíjintézet iránt vállalt tagsági kötelezettségének eleget tenni többé nem TÁRCZA. A nemzetes ur második házassága. — ISZstrsusz,-y Ödön. — H. — Ki hitt ide, te ... valami csúnya szó készült kifelé a nemzetes ur száján, de a lány villámló szemekkel kapta meg karját: —- Ki ne mondja azt a szót nemzetes uram, mert megkeserüljük minda- ketten. Nem mert pisszenjii senki, még az öreg urban is elállt a szó ekkora merészség láttára. Csak kezével intett, hogy elmehetnek mind. A szilfa alatt nem maradt más, csak a két gyerek, a haragtól lángoló arczu lány, meg ő. A kis Gábor, amint szabadon -érezte magát, odafutott a parasztlányhoz és kezet csókolt neki. Az meg ölbe kapta s úgy csókdosta gömbölyű arczocská- ját és ajnácsgatta a kis urfit: — Ne féljen aranybogaram, selyem- báránykám, ne féljen, mig engem lát. — Tedd le azt 1 a gyereket, — parancsolta az öreg ur, egész nyugodt hangon, amibe már nyoma sem volt a haragnak. A leány előbb még magához szorította a kis Gábort és kérő tekintettel nézett a nemzetes urra: — Nem bántja már ? — Nem, csak ereszd el. Mire még egy pár csókot nyomva a fiúcska arczára, letette a földre. A gyerekek összefogózkodva iramodtak el, a nemzetes ur pedig szelíden simogatta meg a leány arczát. — Hogy hinak lányom? — Koháry Katicza, — felelt szemlesütve a leány. a nemzetes ur, gyöngéden nézve a szemérmesen piruló leányra — ne felejtsd el ezt a napot. És ügyelj arra is, hogy az a másik nap épen ilyen legyen neked is, nekem is. .. s evvel magára hagyta. Az a másik nap pedig nemsokára eljött. Koháry Katicza ettől kezdve csak a könnyebb dolgot végezte, inkább a virágos kertben pepecselt, mig a többiek tenyerét törte a kapanyéí. Akkor is a virágokat öntözte, úgy alkonyat tájt, mikor a nemzetes ur megállóit a virágágy előtt. A kapás lányok egy jó hajitásnyira voltak és majd kinézték a szemüket, ha már nem hallhatják mit beszélnek, legalább lássanak valamit. S bizony nemsokára megint furcsa dolgot láttak. A nemzetes ur megállóit az ágyás mellett s mosolyogva kérdezte a leánytól : No Katicza, elfelejtetted-e már a múltkorit. — Nohát, Kohár'y' Katicza, — szólt vILLAHyi V0R0S TÓTH DÁNIEL füszerkereskedésében- - 1 ■ ■■ ■ - ■» ■ ■— (Nagykároly, Fényi-út 19. (csendőrlaktanyával szemben.
